2020 és aikido: a legfurább év volt, de a mérleg még lehet pozitív.

2020-ban a csapból is a koronavírus folyt. Soha ennyire kevés edzőtábort nem rendeztek meg, soha ennyire kevésre (sem) mentünk el, soha ilyen keveset nem edzettünk és a végén örültünk, hogy élünk, létezünk, működünk. Ami a legfontosabb: együtt maradtunk és nem engedtük el egymást, sem az aikidót. Nézzük a negatívumokat és a pozitívumokat!

1. Soha nem volt ilyen kevés edzésünk

Míg 2019-ben heti 3 nap volt 5 edzésünk, addig 2020 és aikido szempontjából talán összesen 4 hónapot tudtunk edzeni “rendesen” a teremben, pusztakezes edzést. Aztán megoldottuk a szabadban, fegyverrel, maszkban valahogy.

2. Soha nem volt ilyen kevés edzőtáborunk

Februárban és augusztusban Stéphane Goffin vezetésével tartottunk egy-egy edzőtábort, nagyon máshová nem is mentünk el. Ha optimistán szeretnénk felfogni, legalább az a két tábor megvolt. De a megszokott bécsi, párizsi, prágai táborok mind elmaradtak nekünk. (Vígasztalásul: Christian Tissier táborai is mind-mind elmaradtak, de most lesz vele online interjú.)

3. Sosem volt ilyen kevés vizsgánk

Konkrétan egy vizsgát sem tartottunk 2020-ban. Viszont: Pintér Gergő 5. kyus lett karácsonykor. Gergő nem adta fel, ha esett, ha fújt, ő edzésre járt é jár a mai napig. Ha átköltöztünk online edzésre, ha maszkot kellett hordani, ha kint edzettünk, ha fegyverrel, ő csak jött és csinálta. Példamutató módon, sok haladó aikidósnak megmutatva, milyen az igazi harcművész: gyakorol. Gratulálunk!

Amint látható, a mennyiség nem ment a minőség rovására és minden rosszban volt valami jó is. Nézzük a pozitív dolgokat 2020 és aikido szempontjából:

1. Együtt maradt a csapat

Akkor is, ha online kellett a kapcsolatot tartani. A szombat esti online sörözések ugyan nem mentek, de amikor lehetett, találkoztunk, amikor lehetett, edzettünk. Még karácsonyi adakozásra is tellett az időnkből és energiánkból. Az edzőtáborokra eljöttek azok az emberek, akik szeretik az aikidót, szeretik a közöséget. Megoldottuk, hogy együtt maradjunk és láthatóan volt erre igény, szándék. Nekem ez a legjobb érzés 2020-ból: hogy együtt tudtunk maradni, dacára bármilyen koronavírusos vészhelyzetnek.

2. 2020 és aikido: Tudtunk fejlődni

2020-ban bebizonyosodott, hogy mindig van út valamerre. Ha a fegyveres gyakorlásba, akkor arra, ha online erősítettünk és jógáztunk, akkor arra. Az edzés nem állt le igazán sosem. Aki akarta, az csinálta. És mindig voltak, akik akarták, érezték, hogy szükségük van rá.

3. Volt két edzőtáborunk

Szerintem ez nagy dolog. Két teljes edzőtábor ezekben a vészterhes időkben – és könnyen össze tudtuk szervezni, ahhoz képest összejöttünk és edzettünk. Élveztük, hogy lehet. Élmény marad örökre.

4. Mindenki jól van

Tudomásunk szerint senki sem kapta el, senkit se vittek kórházba a csapat tagjai közül. Közhely, hogy az egészség a legfontosabb (meg a térerő, meg a wifi), de szerintem ez is azt bizonyítja, hogy vigyáztunk magunkra és egymásra. Mindenki zokszó nélkül maszkot hordott, természetes volt, hogy kezet mos és fertőtlenít és távolságot tart. Az aikidósok tudnak igazán távolságot tartani, mert pontosan tudják, mennyire fáj, amikor túl közel merészkednek valakihez egy-egy edzésen.

2020 és aikido: a mennyiség helyett a minőség éve volt.

Nem bocsátkozunk jóslatokba, hogy milyen lesz 2021. Fogalmunk sincs. Csak reménykedünk, hogy az oltással visszatérhetünk az edzéseinkhez és nem lesz harmadik hullám. Addig is, gyere online edzésre, mert erősítünk és jógázunk heti négy alkalommal. (Hétfő-szerda, 18.00 – 19.00, erősítés, kedd – csütörtök, 18.00 – 19.00, jóga, relaxáció, stresszoldás. Jelentkezni lehet a gergely.csak kukac gmail.com-on.)

X