Az aikido és a hatékonyság kérdéskörét boncolgató korábbi bejegyzéseinkben magával a hatékonyság-parának hívott jelenséggel foglalkoztunk, majd megpróbáltuk az aikidot az utca közegében és egy képzeletbeli ketrecharcban is elhelyezni. Előbbivel kimondva-kimondatlanul érintettük az aikido alkalmazhatóságának vonatkozásait és részben gondolatiságát. Utóbbi gondolatkísérlettel pedig azt próbáltuk alátámasztani, mennyire értelmetlen képzeletbeli vagy valóságos küzdelmek alapján összehasonlítani eltérő irányzatokat.
„Aikido. A legjobb harcművészet amivel megvédheted magad egy olyannal szemben, aki kezet akar veled fogni.”
„Megéltem azt, hogy késsel támadtak rám az utcán és meg kellett védenem magam. A vége az lett, hogy ő feküdt az utcán, és fel kellett adnia. Nem sérülést akartam neki okozni, hanem megtanítani valamire. És ez a legcsodálatosabb dolog az aikidoban.”
/megtekintők megjegyzései egy aikidos videó alatt a Youtube-on/
Cikksorozatunk harmadik részében az önvédelem kérdésével foglalkozunk. Nem, nem minden részletre kiterjedő alapossággal, ez esetben írásunk olyan hosszúra nyúlna, hogy lelógna az internetről. Mindössze arra vállalkozunk, hogy néhány, ám igen fontos gondolatot ajánljuk azok figyelmébe, akiket foglalkoztat az önvédelem és a harcművészeti hatékonyság kérdésköre.
Te teszed hatékonnyá ott és akkor, mi máskor művészet
Bármilyen irányból is közelítünk a hatékonyság-para jelenségéhez, előbb-utóbb (inkább előbb) eljutunk a vélhetően központi kérdéshez: mennyire hatékony az aikido (vagy bármilyen más Budo harcművészet, illetve küzdősport-irányzat) az utcán? Vagy más „éles” helyzetben, ahol és amikor alkalmazni is kell az edzőteremben tanultakat?
Talán megengedhető bátorság egy lényegi válaszkísérlettel szolgálni, mely az egzakt válaszokat kedvelőknek is szolgáltat némi támpontot: minden irányzat olyan hatékony éles helyzetben, amennyire alkalmazója abban az adott szituációban az. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hatékonyság ne lenne fejleszthető készség. Nem jelenti azt sem, hogy ha esetleg nem sikerült valódi hatékonysággal (értsd: sikeres önvédelemként) alkalmazni a tanultakat, akkor valami baj lenne azzal a rendszerrel vagy iskolával, ahová megtámadott barátunk tartozik.
A harcművészeteket gyakorlók egyéni hatékonysága alkalmazott szituációban egyáltalán nem összekeverendő az adott stílus vagy iskola abszolút módon nem mérhető hatékonyságával.
Cikksorozatunk korábbi részeiben is utaltunk arra: a hatékonyság-para mögött annak (téves előfeltevésen alapuló) igénye áll, hogy az egyes harcművészeteket valamiféle sorvezető mentén, egységes értékelő-rendszerbe lehetne integrálni. Hosszasan érveltünk ennek képtelensége mellett. Most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a jelenség másik vonatkozása az, amikor az adott iskola tanítványának személyes hatékonysága és az iskola képviselte irányzat közé, akarva-akaratlanul, de egyesek egyenlőségjelet tesznek. Mondjuk egy önvédelmi szituációban. Nem szükséges annak hosszas taglalása, hogy belássuk: minden önvédelmi szituáció más és más, mind körülményeit, mind a védekezésre kényszerülő egyéni állapotát tekintve. Mennyire van ott „fejben”. Milyen térben, hány fő részéről, hogyan történik a támadás? Alattomosan és orvul, mint a régi nindzsák tették (ahogy az aikido alapítója azt tartotta), vagy egyenesen és szemből, mint a szamurájok? A felsorolást hosszasan folytathatnánk.
Az irányzatok összehasonlításának abszurditására hívtuk fel a figyelmet az előző cikkben jelzett gondolatkísérlettel, az aikidoka és a ketrecharcos találkozásáról. Belátható, hogy egy utcai önvédelmi szituáció mindig egyedi és – reményeink szerint nem csak metaforikus értelemben – megismételhetetlen is. Hasonlóságok vannak közöttük, de a szituáció mindig különbözni fog minden más hasonló helyztettől. Természetesen a harcművészeti edzések és a küzdősportok jelentős része, így különösen az aikido is, komolyan hozzásegít ahhoz, hogy hatékonyabb legyél önmagad megvédésében, ha úgy hozza a szükség. De ez nem ugyanaz a kérdés a hatékonyság-para jelenségén belül, mint hogy mennyire lehet hatékony az aikido vagy más rendszer a sötét sikátorban, marcona alakoktól közrefogottan.
Az aikido edzéseken készségeket tanulsz és meglévő képességeid fejlődnek azért, hogy hatékony lehess. Nem csak az edzőteremben, a kihonoknak a testhasználat fejlesztésével egybekötött gyakorlásakor. Hanem hogy az aikido edzéseken tanultakat akkor is legyen esélyed alkalmazni, ha bajba kerülsz és nincs módod elszaladni – hisz’ tudod, az önvédelem első szabálya mindig az, hogy ha tudsz, fuss el! Semmi szégyellnivaló nincs benne. De ha nem tudod megtenni, akkor megpróbálod magad hatékonyan megvédeni. Aikidoval és mindazzal, ami a kezed ügyébe kerül. Ne feledd: te magad leszel hatékony annak köszönhetően, amit tanultál és amit alkalmazol. De ne dőlj be azoknak, akik szerint ez ettől kezdve összemérhető más rendszerrel, és így azok valamiféle számértékkel, egységesen jellemezhetővé válnak.
A Szent Grált nem az ütések és rúgások száma rejti
Természetesen nem azt állítjuk, mindegy mit tanulsz. Más rendszerek másra és másra helyezik a hangsúlyt. Vannak olyan megközelítések, melyekben az erőnlétnek talán még nagyobb szerep jut, vagy épp az ellenfelek közötti nagyon közeli távolságra kifejlesztett, szemtől szembeni technikákat részesítik előnyben. Van, ahol azt tanulhatod meg, hogyan szabadulj ki a földre szorításból. Máshol arra oktatnak, hogyan védd meg magad az ellenfél testének érzékeny pontjait célzó ellentámadásaiddal.
Megannyi iskola, megannyi elképzelés. Mégis, azt tanácsoljuk, érdemes megjegyezni: nincs két egyforma szituáció. Amik működnek, szigorú értelemben még csak nem is a technikák, hanem a technikák mögött álló elvek. Ez az aikidora különösen igaz: amit hatékonyan alkalmazhatsz, azok az aikido elvei. Ezekre egy „éles” helyzetben jellemzően sokkal rövidebben, nyersebben kivitelezett változatai épülnek rá az edzőtermi, formailag mind tökéletesebbé váló technikáknak. De ettől még a tény nem változik: nincs két egyforma önvédelmi szituáció. Amit megtanulhatsz, elsajátíthatsz, szellemi és testhasználati értelemben is magadévá tehetsz, azok az aikido elvei. Az azokra épülő technikák révén képes lehetsz azokat érvényre juttatni akár egy önvédelmi szituációban is. Ezért azt is mondhatjuk: az aikido edzések révén, összetett módon nőhet az önvédelmi képességed, és előmozdíthatod annak hatékonyságát. Az önmagába záródó körben az aikido előmozdítja személyes hatékonyságodat, és ennek fejlődésével – optimális esetben – együtt jár az aikido egyéni alkalmazási hatékonyságának fejlődése is. Bár sose kerüljön rá sor.
Igazán magas szinten művelve pedig az aikido abban is segíthet, hogy ne bontakozzon ki valódi konfliktus. Erről a dán buszsofőrök vélhetően már tudnának beszámolót tartani, mi ezzel a vonatkozással cikksorozatunk záró részében foglalkozunk majd.
Idei nyári edzőtáborunkat – immár hagyományos jelleggel – Stéphane Goffin (6. dan aikikai) tartotta. A senseiről úgy tartják, a működő megoldásokat kedveli az aikidoban, azaz szívesen foglalkozik az alkalmazási oldalával is kedvenc harcművészetünknek. Thai box és más küzdősportok: a mester nem csak az aikidoban ért el komoly eredményeket. Amikor az első edzésen a hatékonysággal foglalkoztunk, egy érdekes gondolatsoron ment végig. Ennek központi eleme az volt: a harcművészeti hatékonyság nem az ütésekben, a rúgásokban, könyöklésekben, rántásokban, a minél nagyobb fizikai behatás elérésében rejlik.
Hanem azokban a motívumokban, melyek az aikido rendszerét – és nyugodtan mondhatjuk, részben filozófiai hátterét is – megalapozzák. Vagyis az időzítésben, a távolságban, a test központjának használatában, és a védekező számára lehető legjobb, töredékpillanatok keresésében. Mert ezek azok a szempontok, amik alkalmazás esetén – akár egy önvédelmi szituációban is –, megszervezik az alkalmazott módon végrehajtott aikidos technikákat. De ezen is túl: ezek „uralásában” kell magas szintre eljutni ahhoz, hogy igazán hatékonyan, értőn alkalmazhassuk a tanultakat, adott körülmények között.
Amikor e sorok írója később megkérdezte a mestert, mit gondol arról, hogy sokan képtelenek elszakadni attól, hogy a harcművészeti hatékonyságot az ütésekben és a rúgásokban keressék, azt válaszolta: ez azoknak az embereknek a problémája, de nem az aikido harcművészetéé.
Mi sem tudtuk volna sem frappánsabban, pláne nem rövidebben megfogalmazni.
Várunk téged is edzéseinken! Tanuljunk, gyakoroljunk aikidot, legyünk hatékonyabbak az önvédelemben!