Új aikido video: Stéphane Goffin edzőtábora Budapesten
2017 februárjában Stéphane Goffin edzőtábort tartott Budapesten. Mindezt az Aiki No Michi Wien oktatói, Brigitte Prasek és Bernhard Wardein filmezték le.
2017 februárjában Stéphane Goffin edzőtábort tartott Budapesten. Mindezt az Aiki No Michi Wien oktatói, Brigitte Prasek és Bernhard Wardein filmezték le.
On that link you can find the registration form for the Aikido Summer Seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai) at Vonyarcvashegy. (By the lake Balaton, Hungary.)
Hungary, Vonyarcvashegy, Gym of the Eötvös Károly Primary School. Adress: Vonyarcvashegy, Fő u. 84, 8314. More than 300 m2 of tatami!
All seminar: 100 EUR
Weekend: 50 EUR
One day: 20 EUR
(Possibility for a simple accomodation and simple full meal for 5 days at the Youth Camp: 105 EUR)
For more informations about the seminar, please visit the website of Zumm Aikido (http://zummaikido.hu) or send an email to gergely.csak @ gmail.com.
Accomodatiton possibility (very simple, 5 bed rooms): Balatongyörök, Smiling Faces Youth Camp, adress: Balatongyörök, Horgász u. 2, 8313
Please fill in the application form. The registration fee is 30 EUR what you can send to:
Name: Séllei Beatrix; IBAN account nr: HU75 1040 0872 7755 5754 5350 1012; SWIFT code: OKHBHUHB; Chips Univ Id.: 295491 (Additional Routing codes); LEI code: KFUXYFTU2LHQFQZDQG45; Adress of the bank: H-1095, Budapest, Lechner Ödön fasor 9.
Day of arrival (8. August) : 13:00-16:30 Registration, 17:00-18:30 First aikido training, 19:00-20:00 Dinner
Every seminar day: 7:00-8:00 Yoga and Streching, 8:00-9:00 Breakfast, 09:30-10:30 – Weapons training (buki-waza), 10:35-12:00 – Aikido training, 13:00-14:00 Lunch, 17:00-18:30 Aikido training, 19:00-20:00 Dinner
Day of departure (12. August): 7:00-8:00 Yoga and streching, 8:00-9:00 Breakfast, 09:30-10:30 – Weapons training (buki-waza), 10:35-12:00 – Aikido training, 13:00-14:00 Lunch, 13:00 – Placing the mats and departure.
Tisztázzuk előre a dolgokat: ezt a posztot nem azért írjuk, hogy ujjal mutogassunk bárkire, amiért hibát követ el. Mindenki követ el hibákat. Sőt, továbbmegyünk: az aikidóban (és nagyon sok más harcművészetben, művészetben, sportban, vagy egyéb emberi tevékenységben) az ember úgy fejlődik, hogy hibát követ el gyakorlás közben. Az oktatója, oktatói pedig felhívják erre a hibára a figyelmet (nekik ez a dolguk), ő pedig kijavítja saját magát. A legjobb aikidós (erről is volt már korábban szó) az, aki ugyanazt a hibát kevésszer követi el – hiszen így gyorsan fejlődik.
Nézzük, mik azok a gyakori hibák, amik rendszeresen visszatérőek az aikidóban – ha ezeket elkerülöd, gyorsan fogsz fejlődni:
Sajnos az aikido nem az a tevékenység, mikor az ember egyszer-egyszer elmegy tollasozni a barátaival, vagy a családjával a Margit-szigetre, vagy kerti grillezést rendez a hátsó udvaron. Mert míg egy vidám tollasozásra, grillezős bulizásra a nyáron van párszor idő és mindenki jól érzi magát, addig az aikido nehezen adja magát: sok és rendszeres gyakorlásnak el kell telnie, hogy az ember élvezhesse az együtt mozgást, a flow-t, a harmóniát. A jó hír, hogy van, aki már pár hét után megérzi, miről van szó, van, akinek ez egy kicsivel több időbe kerül. Akármelyik csoportba is tartozol, a rendszeresség szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj és ez általában heti két edzést jelent. Annak, hogy felbukkanj kéthetente, háromhetente, vagy havonta egyszer, sok értelme nincsen, az még talán szintentartásra is kevés. A szerencsésebbek, sok szabadidővel rendelkezők eljárhatnak heti három, sőt, négy-öt edzésre is, de ismerünk olyan aikidókát, aki napi két-három edzésre jár – Tokióban, vagy Párizsban nem ritka jelenség.
A harcművész attól harcművész, hogy gyakorol!
Természetesen a legnagyobb hiba, ha egyszerűen feladod és nem mész edzeni!
„Attitude” – így mondják a francia mesterek. Magyarra fordítva „hozzáállást” jelent, mi a magyar kifejezést azért szeretjük, mert egyszerre jelent fejben és testben is egyfajta állapotot. Ez a
állapot az, amit az aikido – és szinten minden tanulási folyamat – megkíván. Ha stresszeled magad rajta, nehezebb, ha elröhögöd és nem figyelsz oda, szintén nehezebb lesz megtanulni. A kifejezést persze lefordíthatjuk a test nyelvére is, erről sokat szoktunk beszélni az edzésen.
Ha egy másik szituációra gondolsz: az aikido egy olyan harcművészet, ami az egész testet komolyan igénybe veszi. Ezért komolyan kell venned a bemelegítést az edzés elején és a nyújtást az edzés után!
Ugyancsak a hozzáállás: „Hoppá, bocsánat!” – sokszor hallani ezt a kifejezést, amikor az ember akaratlanul hozzávágja a partnerét valakihez, vagy a falhoz. Ilyenkor csak a szerencsén és az odafigyelők lélekjelenlétén múlik, hogy történik-e sérülés az edzésen. Philippe Gouttard sihan mindig Gibbs ügynököt szokta idézni az NCIS-ből:
„Sose kérj bocsánatot! Csináld úgy, hogy ne kelljen bocsánatot kérned!”
Ha elbambulsz az edzésen, az bizony a legtöbb esetben sérüléshez vezet. A másik fajta bambulás, amikor nem figyelsz oda az oktatóra. A japánok számára alapvető, hogy egy dologra figyelnek egyszerre és az pedig az oktató, amikor bemutatja a technikát, majd a saját gyakorlásuk, amikor edzeni kell. Sok embernek az iskolában egyszerűen nem tanítják meg, hogyan koncentráljon, hogyan figyeljen és jegyezzen meg dolgokat. Az aikido ebben is segít – de csak akkor, ha valóban akarod!
A vizsgázás minden harcművészetnek a része – de nem az a cél, hogy sikeres vizsgáid legyenek, hanem, hogy aikidózz. Az aikido tipikusan önmagáért való harcművészet – nincsenek versenyek, ahol legyőzhetnél másokat, nincsenek érmek, kupák. Az egyetlen külső megerősítés a mestered dicséretén kívül, hogy levizsgázol sok ember előtt. Magyarán: az aikido célja az aikido. A vizsgák az úton csak mérföldkövek, ahol megállhatsz, visszanézhetsz, megnézheted, hogyan változik a táj, hogyan változol te, ahogy feljebb jutsz. De aztán tovább kell menni az úton.
Nincs ok arra az aikidóban, hogy megállj. Az aikido-mozgás olyan, mint a szív mozgása: ha megáll, meghaltál. Ha megállsz, meghaltál. Tehát törekedj arra, hogy végigmozogd az edzést, egyenletes tempóban! Ha a végére nem fáradtál el, nem zihálsz, valamit nem csináltál jól. Ugyanez igaz a beszélgetésre: arra ott van az edzés előtti idő, vagy az edzés utáni idő. A japán dojókban legtöbbször maximum a technika neve hangzik el, de senki sem beszél. Te se zavard meg vele a többieket, meg saját magadat! Legyen a nyelved végig a szájpadlásodon: ez segít a koncentrációban, légzésben és abban is, hogy nem jár a szád közben.
Főleg az elején, amikor az ember a bizonytalanságaival és a saját testével küzd, nagyon nehéz az aikido. Sokak számára már az ijesztő, hogy valakit meg kell fogni, vagy meg kell ütni. Pedig ugyanezek az emberek ütöttek már le szúnyogot, vagy fogtak meg kilincset milliószor. A mozdulatokban nincs különbség, csak a szituáció más és emiatt sokan képtelenek a mozdulatot kivitelezni. A legtöbb mester elmondja az edzésen, de mi is leírjuk: az a legjobb, ha nem stresszeled magad feleslegesen, ha nem gondolkozol sokat, hanem a legegyszerűbben és a legjobb tudásod szerint mozdulsz. Ha sokkol az, hogy mozogni kell, meg kell érinteni valakit, ha félsz az egésztől, ha hagyod, hogy a belső bizonytalanságaid, félelmeid átvegyék az uralmad az agyad felett – akkor sosem tudod majd élvezni az aikidót. Bizony, az aikido sokszor agymunka, önismereti munka, türelemjáték. A legegyszerűbb módja, hogy megfigyeled azokat az érzéseket, amiket a gyakorlás okoz és megpróbálod megfejteni – akár a mestered, barátaid, szüleid, akár egy szakértő segítségével -, hogy mi miért történik benned. Az aikidóban önmagunk megfigyelése, megismerése nagyon fontos folyamat és sosem ér véget. Együtt jár – szerencsés esetben a mozgáskultúra és más képességek fejlődésével. Sokan, amikor szembesülnek saját magukkal, a saját korlátaikkal, úgy megriadnak, hogy sosem jönnek többet aikidózni. Az is egy választás, ha rácsapod az ajtót azokra a dolgokra, amiket eddig ne tudtál magadról. Az is egy választás, ha elfogadod, hogy ilyen vagy. Az is egy választás, ha megpróbálsz magadon változtatni.
Akárcsak a vizsgák, az edzőtáborok is fontos részei az aikidónak. Persze, ellébecolhat az ember a saját dojójában évekig anélkül, hogy más aikidósokkal gyakorolna, vagy más mestereket nézne meg – a kérdés az, hogy miért fosztanád meg magad a tudástól és az élményektől? Manapság a legtöbb aikido-dojo még Magyarországon is egyre nagyobb tudást halmoz fel, köszönhetően annak, hogy összejárnak edzőtáborozni, tudást-cserélni. Ilyenkor nem csak az edzőtábort tartó mester ad át tudást, de a különböző klubokból érkező aikidókák is megosztják egymással a tudásukat. Nem is beszélve arról, hogy újabb barátokra tehetsz szert, az edzőtábor közösségi élmény. Az idődtől és a pénztárcádtól függően számos edzőtáboron vehetsz részt – csak figyelni kell a Facebookon felbukkanó kiírásokat, szinte minden hétvégén van valami aikidós rendezvény. Érdemes a tapasztaltabbakat megkérdezni, a Youtube-on utánanézni, kinek a táborába mész el. De aki pl. Magyarországra jön edzőtábort tartani, már nagyon komoly szintet ért el az aikidóban és érdemes rá odafigyelni.
Megint csak a szélsőségek: ha bibis a kisujjad, mert kicsit megvágtad a kenyér vajazása közben, kösd be és gyere el edzésre. Amikor viszont úgy rácsapott valaki a karddal, hogy lila és a háromszorosára dagadt, mozgatni se tudod, irány az ügyelet és várd meg, amíg meggyógyul!
A dojo nem működik magától és a mester sem tud mindenre, mindenkire odafigyelni. Vedd le a válláról a terhet: segíts neki takarítani a dojót, reklámozni az edzéseit, szervezni az edzőtáborokat, adminisztrálni. Minden oktató hálás, ha legalább megosztod a Facebookon, hogy mennyire élvezted az edzést tegnap este. Mert, ugye, tudjuk jól, hogy mennyire élvezted! ;-)
Higiénia és biztonság. Mondanunk se kell, hogy az ékszereidet is hagyd kint az öltözőben: vagy az ékszer fog megsérülni, vagy az, aki beleakad.
Sajnálattal kell közölnünk, hogy idén nyáron nem Balatonkenesére megyünk edzőtáborozni, Stéphane Goffin (6. dan aikikai) vezetésével, hanem Balatongyörök és Keszthely mellé; egészen pontosan Vonyarcvashegyre.
Balatonkenesével nem tudtunk megalkudni az idén, nem tudtuk úgy megszervezni a tábort, hogy az jól sikerüljön. Ez nem rajtunk múlt. Mivel a megegyezés a kenesei fél miatt az utolsó pillanatban (másfél hónappal a tábor kezdete előtt) kútba esett, így villámgyorsan kellett egy másik helyet keresnünk.
Vonyarcvashegy, az Általános Iskola tornaterme. (Fő u. 84, 8314). (Az iskola a Google Maps-en.)
A szállásnak a balatongyöröki Smiling Faces Sporttábort foglaltuk le. (Horgász u. 2, 8313) (A tábor a Google Maps-en.)
Ötágyas szobákban, faházakban. Minden faházhoz külön wc-fürdőszoba tartozik, egy faházban két szoba van, öt-öt férőhellyel. Retró ifjúsági tábor, alapszintű szobákkal. (Természetesen, lehetőséged van még bárhol a környéken színvonalasabb szobát foglalni magadnak.) A kaja ugyanaz a menzakaja a táborban (napi háromszor), vagy eszel a környéki éttermekben.
Augusztus 16-20. (szerda délutántól vasárnap délig).
Lehetőséged van csak hétvégére, vagy csak egy napra is jönni.
Kedvezmény Zumm-tagságival: 5000 Ft, ha végig maradsz.
Stéphane Goffin (6. dan aikikai)
Stéphane évek óta tartja a nyári táborunkat. Miatta még Brazíliából is jönnek aikidósok, hogy tanulhassanak tőle. Stéphane Goffin gyerekkora óta tanul különböző harcművészeteket, versenyzett brazil jitsuban és thai box-ban is. Az aikido mellett a belga rendőrségen is tanít pusztakezes küzdelmet. Christian Tissier sihan és Georges Stobaerts hansi közvetlen tanítványa.
csupán a szállás és az edzések helyszíne.
Balatongyörök jobb adottságokkal rendelkezik, mint Kenese:
Teljesen megértjük, ha ez az egész számodra nem bevállalható, vagy úgy érzed, nem erre adtál előleget.
Kattints ide, ezen az űrlapon jelentkezhetsz a táborra! A jelentkezésedet akkor tudjuk elfogadni, ha
gergely.csak kukac gmail.com vagy 0620 9 654 298 (Csák Gergely)
Augusztus 16-án: 13:00-16:30 regisztráció, érkezés, tatami-pakolás az iskolánál (arra kérünk, hogy gyere és segíts nekünk!) 17:00-18:30 első aikido edzés, 19:00-20:00 vacsora.
Minden más nap: 7:00-8:00 jóga és nyújtás a korán kelőknek a táborban, 8:00-9:00 reggeli, 09:30-10:30 – fegyver (buki-waza), 10:35-12:00 – aikido, 13:00-14:00 ebéd, 17:00-18:30 aikido, 19:00-20:00 vacsora.
Augusztus 20-án, az utolsó napon: 8:00-9:00 reggeli, 09:30-10:30 fegyver (buki-waza), 10:15-12:00 aikido, 13:00-14:00 ebéd, 13:00 tatami-pakolás és indulás haza (arra kérünk, hogy segíts nekünk tatamit pakolni!).
Arra kérünk, hogy mind a lepakolásnál, mind a felpakolásnál segíts nekünk tatamit pakolni, illetve a tábor közben segíts nekünk tisztán tartani a tatamit! Köszönjük!
Mindezek a dolgok elég nyilvánvalónak tűnnek, de egy aikido-óra keretében nem mindig sikerül ezt összehozni – még egy tapasztalt oktatónak sem. Viszont, ha összejön, akkor bármelyik harcművészetet is űzöd – járj oda!
Hadd fejtsük ezt ki egy kicsit jobban.
Mindenki, aki elmegy egy harcművészeti edzésre, kitűz valamilyen célt maga elé:
De az oktatónak is kell tűznie egy célt: ma valamilyen mozdulatot, valamilyen alapelvet, vagy valamilyen speciális dolgot tanulnak az aikidokák (az aikido gyakorlói), esetleg egy nagyobb témakört oszt az oktató több részre és annak az egyik részét veszik végig az órán.
Mindezen céloknak, ha nem is 100%-ig, de teljesülniük kell. Együtt. Az oktató céljainak és a tanítványok céljainak is.
Amikor elmész edzésre, kérdezd meg magadtól:
Az aikidóban (és a többi harcművészetben is) az együtt gyakorlás hozza meg azokat a munkakörülményeket, amiktől mindenkinek úgy kell éreznie, hogy fejlődik valahova, jobb lesz valami. Alakul a teste és átalakul a szelleme is – több lesz, jobb lesz ahhoz képest, amilyen korábban volt.
Maga a folyamat a keiko folyamata (szó szerinti fordításban a keiko: „elmélkedés a régi dolgok felett”). A keiko ideális esetben ilyen dolgokat jelent:
Mindezekből következik:
Minden egyes technika, amit megcsinálsz, tapasztalat. Az aikido tapasztalati út. Ha nincs tapasztalat, nincs aikido.
De egyben azt is jelenti: a harcművészeti technikákat végre kell tudni úgy is hajtani, hogy mindkét fél fejlődik: nem sérül, vagy kevesebb lesz, hanem a technika végén úgy áll fel, hogy erősebb, gyorsabb, okosabb lett – mindenképpen jobb lett, mint volt.
Másik fontos dolog: ha van egy hobbid, ha sportolsz (pl. aikidózol, de bármilyen hobbira igaz), azt magad választottad. Senki sem áll mögötted egy fegyverrel és kényszerít arra, hogy edzésre járj. Éppen emiatt az aikido dojo iskola, ahol mindenki tanul, de nagyon is különbözik egy iskolától: mindenki örömét leli a tanulásban. Amit az aikidótól, az oktatótól és egymástól kapnak az edzésen résztvevők, azt kúlnak, hasznosnak, izgalmasnak, vagy tuti jónak kell találniuk. Ha nem így van, akkor nem fognak újra eljönni.
Új képességeket, új dolgokat tanulni hihetetlenül motiváló. Úgy érzed, hogy személyedben fejlődtél – az a tuti.
Mindezen új képességek és technikák hivatalossá tétele zajlik az aikido vizsgákon. Éppen ezért a vizsgázás hozzá tartozik az aikido gyakorlásához és mindennapjaihoz.
Az ideális harcművészeti edzésen nincsenek olyanok, akik éppen csak eljöttek, csak úgy ott vannak, éppen nincs jobb dolguk. Csak egy picit edzegetnek. Nincs kedvük vizsgázni / edzeni. Az ilyen harcművészeti edzések sosem hozzák meg a fejlődést, vagyis értelmetlenek.
Néhányan végtelenül komolyan veszik a gyakorlást, de mindig kell lennie egy kis felszabadultságnak. Viszont a túlzott heherészés az edzésen azt mutatja, hogy valaki nem a mozdulatra, nem a partnerére, vagy saját magára figyel, hanem szórakozik.
Az aikidónak és a harcművészeteknek számos célja van. Az egyik az elme csöndje. Ezt is meg kell tanulni – az aikido ugyanis egy mozgó meditáció. Miközben az ember végrehajtja a technikákat a partnerével, az elméje csendes, megállt. Nincsenek zavaró gondolatok, felbukkanó érzelmek, csak a mozdulat van, a koncentráció.
Az ember harmóniába kerül saját magával, a partnerével és hirtelen az egész univerzummal – ahogy azt O-Sensei is megfogalmazta már sokszor.
nem szükséges hozzá extra vicceket mesélni egymásnak, hogy azzal foglaljuk le az elménket edzés közben. Az aikido, a fejlődés, a harmónia, az üresség, a gondok hiánya önmagában örömöt okoz, anélkül, hogy erőltetni kellene.
Az edzés okozzon örömet.
Észrevétlenül tértünk át a harmadik pontra, hiszen mindezek összefüggenek: az edzés öröm és játék. Az edzés lehetővé teszi, hogy különböző személyiségű, hátterű emberek egymással jól megférjenek, viszonylag kis helyeken is. És jól megférjenek, szívesen lássák egymást viszont hetente többször is.
Akkor igazán jó az edzés, ha lehetővé teszi, hogy mindenki saját maga maradjon. Amikor senkire nincs rákényszerítve, hogy más legyen, mint ami.
Igen, minden mindennel összefügg: az öröm és az alapos edzés akkor jön össze, ha megvan a tisztelt egymás felé.
Minden harcművészeti edzés a meghajlással kezdődik és ér véget. De ha a meghajlás csak egy üres gesztus és aztán a gyakorlók nem becsülik egymást semmire – akkor az nem lesz jó edzés.
Bízunk benne, hogy az edzés örömet okoz neked – várunk a mienkre!