Korábban írtunk róla, hogy a hatékonyság ürügyén mibe akarják belehajszolni az Aikidót és más harcművészeteket, most egy másik aspektusra tekintünk rá.
Miért is kell írni erről?
A videómegosztókon számtalan aikidós videót találhatunk. Ezek jelentős része nem pozitív gondolkodásra vall: az Aikido elutasítottságával, vagy visszaszorulásával foglalkoznak, „valódi” Aikidót mutatnak be, lekicsinylő kommentek „fake” oktatókról és betanult esésekről, no meg a technikák használhatatlanságáról.
Nos, ez fájdalmas. Fájdalmas, mert úgy tűnik, az embereknek fogalmuk sincs róla, mi is az Aikido. Vajon miért alakult ki ez a vélemény?
Két fő okot látok: a tömeges véleménymegosztást és a videók tömegét. Egyre több embernek van lehetősége Aikidós videót készíteni, ugyanakkor egyre több embernek van lehetősége ezeket megnézni, összehasonlítani, véleményt alkotni és terjeszteni – anélkül, hogy valaha is felkelt volna a kanapéról kipróbálni, és gyakorolni.
A billentyűharcosok és billentyűszakértők nem csak az Aikidóval próbálkoznak be, hanem szinte minden más területen is. Ezek a rosszindulatúan szkeptikus vélemények aztán hamar képesek tömegvéleménnyé válni, mert terjesztőjük bátornak tűnik, amit mond kellően bomlasztó hatású, tehát igaznak kell lennie.
Egy videomegosztón kattintgatva könnyű bármilyen mozdulatot elemeire bontani és kritizálni, anélkül, hogy megértené a destruktív elem, mi is történik. A megértéshez viszon ki kellene mászni a süti-ropi-kóla háromszögből, és el kellene menni edzésre. Az meg fárasztó.
Haszontalan-e az Aikido testgyakorlásként?
Ha elkezdesz edzésre járni, azt meg fogod érezni. Izomlázad lesz, elfáradsz és megizzadsz, aztán hónapokkal később egyre kellemesebben fogod érezni magad a tatamin. Elveszted fölösleges kilóidat, és sokkal fittebbnek fogod érezni magad.
Az Aikido a testgyakorlás egy fantasztikus formája. Erősíti a testedet, és erősíti a bensődet is. Közepes-magas kardiovaszkuláris edzésnek felel meg, attól függően, milyen intenzitással edzel. Egy órányi edzés 4-600 kalóriát is képes elégetni.
Mióta jógázom is az Aikido mellett, rájöttem, hogy az ukemi (a támadás és az ezt követő esés) egyfajta dinamikus jóga. Nyújtja a szalagokat, és a kötőszövetet, rugalmasabbá és hajlékonyabbá tesz. Mostanra egyre inkább előtérbe kerül a kötőszövetek fontossága – köszönhetően a jóga és a chi-kung terapeutikus technikáinak.
Ötvenes éveimet taposva gyakran meglepődöm, hogy jó néhány huszonévesnél hajlékonyabb vagyok, és az edzéseken náluk jobban bírom a tempót. Jól érzem magam, előrehajolva (egy-két perc bemelegítés után) meg tudom érinteni a lábujjaimat. Az Aikido edzéseken megtanulsz lélegezni, megismered a tested, megtanulod irányítani.
Az Aikido idősek és fiatalok számára is fantasztikus testgyakorlás.
Haszontalan-e az Aikido harcművészetként?
Az Aikido, ha jól csinálják, lágynak és majdhogynem megrendezettnek tűnik. Azért van ez így, mert ha jól csinálják, az Aikido inkább a tudatosság használatának művészete, mint a testé. Kevesen ismerik fel, hogy az Aikido a forma és a szellem – a test és az elme – együttműködésének gyakorlása.
A harci technikák a fizikai megnyilvánulásról szólnak – a testről. A harcművészetek ezzel szemben holisztikusabbak. Ha valaki nem érti ezt meg, akkor nem érti a harcművészeteket sem.
Az Aikido alapítója, Ueshiba Morihei, mindig a holisztikus megközelítést hangsúlyozta: azt emlegette, hogy a természet energiáihoz és törvényeihez kell alkalmazkodnunk, elménket és tudatosságunkat kell élesítenünk. Azt is mondta, hogy terjesszük ki a ki-t, tartsuk meg középpontunkat, gyakoroljunk hálásan.
Azt mondta, hogy a harcművészetek a szeretetről szólnak.
Nem sok tanítványa értette meg. Azt gondolták, bolondságokat beszél, és szavai nem fontosak. Elhagyták, és pusztán technikákat tanítottak. És most, fél évszázaddal halála után billentyűharcosok milliói nem értik, és azt gondolják, hogy az Aikido haszontalan.
Amit Ueshiba Morihei tanított, az egy forradalmian új megközelítése volt a harcművészeteknek, olyan megközelítés, amit bárki gyakorolhat. Többször bebizonyította, hogy az Aikido hatásos és hatékony.
Tanításai azonban nem mind maradtak fenn és nem lettek továbbfejlesztve a modern gondolkodáshoz. Ennek hatására az Aikido harcművészetként elveszítette megbecsültségét. A megközelítésnek és a megértésnek is változnia kell ahhoz, hogy az Aikido újra értékes és népszerű harcművészet legyen.
A harcművészetek a tisztelettel kezdődnek és a tisztelettel fejeződnek be. Ha bármilyen hiányosság van ebben a létfontosságú kiindulópontban, a harcművészet veszélyessé válhat másokra és brutális, utcasarki harccá válhat.
Haszontalan-e az Aikido önvédelemre?
Ueshiba Morihei az Aikidót halálos technikák és harcművészetek alapjára építette, felasználva a Daito-Ryu Jujutsu-t, és kardművészetet is. Ezeket áramló formákká fejlesztette tovább, amelyek egyaránt alkalmasak ölésre és biztonságos gyakorlásra.
Az Aikido lényege nem a támadó ártalmatlanná tevésére, megnyomorítására, vagy megölésére alkalmas számtalan technika megtanulása. Az Aikido arról szól, hogy megtanuljunk nyugodtak maradni bármilyen fenyegető helyzetben. És valószínűleg ez a legkritikusabb része minden önvédelmi formának.
Bár Ueshiba Morihei és egyik legtehetségesebb tanítványa, Koichi Tohei ezt tanította a kezdetektől fogva, a kilencvenes évekig kellett várni ahhoz, hogy tudományos kutatások bizonyítsák be: nyugalmi állapotban képes a legjobban működni a prefrontális agykéreg, ahol a legfejlettebb agyi folyamatok működnek. Mostanra rendőrök, katonák, vészhelyzeti szolgálatok tagjai tanulnak stresszkezelő technikákat, hogy szükség esetén megfelelően és hatékonyan tudjanak fellépni.
Az Aikidóban a fenyegetések lágyított formájával tanulunk meg szembenézni, így eleinte csuklófogással, később egyre intenzívebb támadásokkal. A gyakorlás biztonságos és ellenőrzött körülmények között történik. Ez megadja a gyakorlónak a lehetőséget, hogy felépítse önbizalmát, megőrizze nyugalmát, és el tudjon lazulni – mind testben, mind szellemileg.
Tohei azt tanította, hogy teljes erőnket csak relaxáltan tudjuk kihasználni. Erőnket nem arra használjuk, hogy megütközzünk a támadó erejével, hanem arra, hogy erőfeszítés nélkül el tudjuk vezetni.
Ha egyszer megtanuljuk, hogyan ne álljunk ellent, vagy ütközzünk meg, a támadó egyedül marad az erejével, nem lesz mit támadnia. Mintha támadása légüres térbe hullana. Elméje az egyik pillanatban telve van a szándékkal, hogy megüssön, a következőben nem talál semmit, nem áll ellen neki semmi – így könnyű elvezetni; teste lelkesen követi a semmibe. Ez az Aikido legmagasabb szintje – hosszú időbe telik eljutni idáig, mert el kell felejtenünk azt, hogy az ellenfél fizikai testével foglalkozzunk.
Mielőtt elérnénk ezt a haladó szintet, megtanulunk számos módszert, amelyek használatűval kiszabadulhatunk fogásokból, rögzítésekből, fojtásokból, vagy kitérhetünk ütések elől. Számos fiatal és idősebb aikidoka meséltemár el, hogyan sikerült kimenekülnie veszélyes helyzetekből – természetesen, erőfeszítés nélkül.
Ne próbáld hát az Aikido övédelmi hatékonyságát a fizikai forma alapján magítélni. Gyere el gyakorolj egy jó oktatóval, aki érti is, mit tanít, és akitől megtanulhatod testedet és elmédet összehangolni.
Ám, ha az önvédelemre csak eszközként tekintesz, amivel lehet villogni és verekedni, az Aikido valószínűleg nem neked való.
Aki természetesen és önmagával összhangban él, annak nincs szüksége önvédelemre. Őket megvédi kiállásuk, és belső békéjük. Ez az, amin mélyen el kell gondolkodni, és alaposan megérteni.