Gyakran szóba kerül az Aikido konfliktuskezelésre használhatósága; és természetesen azok az aikidósok, akiket a harcművészet önvédelem oldala is érdekel, ilyenkor a hatékony technikai alkalmazásra gondolnak.
A maguk szempontjából igazuk is van, de az Aikido a legfontosabb életeckéket mégis csak az ukemivel nyújtja.
A tatamin kívüli életben számtalan olyan helyzet van, amiben nem segít egyetlen Aikido technika sem, de még a nem létező mágikus technikák sem. Időnként esni kell. Az ukemi az, amivel a legfontosabb leckéket kapod.
Elbocsátanak a munkahelyedről: mit csinálsz, Nikkyot a főnöködön, és ezzel visszaszerzed az állásodat?
A párod szakítani akar: nincs olyan Aikido technika, ami ezen segíthetne. Bekaptad.
Éppen egy egészségügyi krízis kellős közepén vagyunk. Az egész világ bekapta. Eshetünk keményen, vagy puhán kigurulhatjuk, de esünk – ha akarunk, ha nem. Ugyanúgy, mint a tatamin, az ellenállás megnöveli a súlyos sérülés kockázatát. Rajtad áll, hogy ellenállsz, vagy bekapcsolódsz a mozgásba; bizonyos mértékig irányíthatod, hogyan fogsz esni, de esni fogsz.
Számtalanszor emlegetjük tanítványainknak, és számtalanszor halljuk mestereinktől, hogy az Aikido a befogadásra épül. A felénk áramló negatív (mert egy támadás nem lehet más) energiát befogadjuk, abszorbeáljuk, vagy elengedjük magunk mellett, de sohasem feszülünk ellene.
Most sem tehetünk mást. Akár a tori szerepébe képzeljük magunkat, és az eseményeket elfogadva megpróbálunk megfelelő pozícióba és távolságba (ma-ai) kerülni; akár ukeként, befogadva, igyekszünk lágyan kigurulni.
Ez egy éles helyzet. És éles helyzetben sohasem technikát alkalmazunk, hanem alapelveket. Ismerős?