Őszinte leszel hozzám: az, hogy mész vagy nem mész idén aikidós nyári táborba – például a Zumm Aikido hagyományos nyári táborába Stéphane Goffinnal –, az bizony kizárólag a te egyéni, hovatovább, szuverén döntésed. Szíved joga, kézfertőtlenítőd ügye, egyéni vérmérsékleted fokmérője, hogy ezzel a képzavarral éljek. Nem dönthetünk helyetted, de ha tehetnénk se tennénk. A döntés – a támadás és a védekezés, az uke és a tori – joga a te kezedben van. Biztathatnánk – és tulajdonképpen biztatunk is: gyere nyári táborba! Jó lesz, mint mindig. De hogy jössz-e: az most még inkább rajtad múlik. Nekünk egyetlen tanácsunk van idén a nyári táborhoz.
Őszinte leszek hozzád: nem szeretném sokadjára leírni azokat az általános edzőtermi tanácsokat, intelmeket, meglátásokat és finom sugallatokat, melyek arról szólnak, mit csináljon idén az aikidós. Vagyis hogyan csökkentse a koronavírussal való találkozás esélyét a tatamira készülve, akkor, amikor a bő fél éve még önfeledten repülőn ülő világ azt sem tudta, hogy ez a kis sunyi támadó közöttünk van. Azóta meg már sokan. Nem, nem szeretnék a húsz másodperces kézmosási szabályról eszmét futtatni, és arról sem akarok öndiskurzust kezdeni, lehet-e maszkban aikidózni (na de milyen maszkban?). Ezek fontos dolgok, némi felelősségérzettel, mostanra el lehetett azokat sajátítani.
Egyetlen egy dologgal készültem, időben közeledve a Zumm Aikido hagyományos nyári táborának idei időpontjához, augusztus 5-éhez: a bizalommal.
Ez egy roppant fontos dolog most, hogy közeledik a balatoni tábor ideje. S közben – megelőzendő a vírus nagyarányú behurcolását – a cikk írásakor hatályos magyar kormányzati döntés szerint, háromféle színnel jelölik a világ országait a vírusfertőzöttség és ezzel összefüggésben, a magyarországi beutazás függvényében. Ez egy nagyon izgalmas dolog, mert egy olyan táborban, mint a mi nyári aikidós táborunk, rendszeresen üdvözöljük a résztvevők között például osztrák, szlovén, olasz, görög, sőt, brazíliai barátainkat is. Ez most különös – bocsánat – színezetet kap a járványhelyzet alakulásának függvényében. Hiszen – megint csak a bejegyzés írásának idejében – ha a helyzet nem változik (rosszabbodik) jelentős mértékben, ismét arra számítunk, hogy több országból is eljönnek hozzánk a Balatonra, hogy öt napig együtt aikidózzunk és fejlődjünk Goffin mester irányításával.
A kérdés az, hányadán (hagyjuk most mindkét szóviccet) állunk a bizalommal?
Őszinte leszek magunkhoz: azért erőltetem ezt a kifejezést, mert míg bár általában ahhoz általában a személyes viszonyainkat társítjuk, valójában van más, közösségi, sőt, ha úgy tetszik, társadalmi olvasata is. A bizalom nem csak a legközvetlenebb, baráti, mentor-tanítványi, szerelmi, egyáltalán, érzelmi és személyes kapcsolataink egyik megalapozó kérdése.
Hanem jelen van abban is, mennyire bízunk abban a társadalomban, annak intézményeiben, amelyben élünk. De hogy ne vétsük el nagyon a léptéket, maradjunk most közösségeinknél. Mert a bizalomnak nagy szerep jut ezen a színtéren is, a közösségekben, ahova tartozunk. S ezért nem kevés köze van a nyári táborhoz is.
Bizalommal Balatonra, a tatamira
Érdekes, hogy a bizalom kifejezésnek – már etimológiáját tekintve, de másként is – meglehetősen sok köze van egy sokkal nehezebben megragadható fogalomhoz, a hithez. Ám a hit az már tényleg valami olyasmi, amit a filozófia, vagy a teológia vizsgál. A bizalomnak sokkal könnyebb megtalálni lélektani, társadalomtudományi olvasatait.
Például, egy – szerintem – bölcs megállapítás szerint, ha valakit bizalomra méltónak találunk (ez nem okvetlenül velünk közeli kapcsolatban álló személy, hiszen lehet az egy hivatali ügyintéző is), a látszat ellenére, nem vagyunk irracionálisak. Ha ugyanis bármi egyebet említünk, mint azt, hogy a másik fél bizalomra méltó, azzal tulajdonképpen mást jelzünk. Azt, hogy a másikkal való kapcsolatunk (legyen az bármilyen természetű is) valójában nem a bizalomról szól. Hanem valami másról, hiába hisszük az ellenkezőjét. Ugyan egy rövid blogbejegyzésben indokolatlanul messzire vezetne ennek kifejtése, de hasonló vonatkozások merülhetnek fel akkor is, ha egy (edző)társi közösségről van szó.
Közös edzés és bizalom
A bizalom lélektana, illetve szociálpszichológiája, azaz társas kapcsolatainkban való megnyilvánulása, összetett és rengeteget vizsgált jelenség. Én nem is kívánok ehhez értőként tetszelegni. Azt viszont tudom, hogy a bizalomnak mennyi szinten, és milyen fontos szerepe van, például egy nemzetközi aikidós edzőtábor sikerében. Ahol – túlzás nélkül – országokon, kontinenseken átívelő edzőtársi és baráti kapcsolatok elevenednek meg újra és újra, rendszeresen, hogy az abban résztvevők együtt fejlődjenek. Nem szükséges hosszasan fejtegetni, ennek hatványozott jelentőségét a mostani koronavírus-járvány idején.
Természetesen távol áll tőlem, tőlünk, mindennemű „ezotéria”: nem állítjuk azt, hogy ha bizalom önmagában kulcs az idei nyári táborhoz. De azt tudom, hogy nélkülözhetetlen. A baráti, edzőtársaid, oktatód iránti fontos, bizalmi kötelékek nem hatásosak a vírussal szemben (ez persze nem is róható fel nekik), de szükségesek a tatamira fellépve.
Azt állítjuk, hogy a nyári tábor – remélhetőleg – résztvevőjeként, minden okod megvan arra, hogy ha eljössz velünk idén is a Balatonra és a tatamira lépsz, akkor azt teljes bizalommal tedd. Felelősséggel és odafigyeléssel, de különös bizalommal az idei újabb, együtt töltött öt nap iránt. Bizalommal a tábort szervező Zumm Aikido, az oktatód, a tábor foglalkozásait tartó Goffin mester iránt. Az edzőtársaid, a technikád, a te és a közös aikidótok iránt. S nem utolsó sorban, bizalommal önmagad iránt, hogy a táborban részt vevőkkel közösen, idén is ugyanúgy tudsz fejlődni és mások fejlődését támogatni, a mostani szokatlan körülmények között is, mint máskor, béke- és vírusmentes időben.
Szóljon ez az idei tábor most a bizalomról.
Várunk téged is!
Gyere bizalommal idei nyári táborunkba.
Ha még nem tetted meg, IDE KATTINTVA TUDSZ REGISZTRÁLNI.