Amikor valaki elhatározza, hogy aikidózni kezd és mindezt felnőtt fejjel teszi, főleg ha még más küzdősportot sem űzött korábban, mindenképp bátorságra vall és nagy tiszteletet érdemel.

Az ilyen emberek általában kíváncsian és lelkesen állnak a dolgokhoz, mert a tatami széléről az aikido látványa nem más, mint könnyed szép mozgás, szinte tánc, ahogy a hakamák suhannak, félelmetes dobások, amik sosem fájhatnak, mert az aikidóka felpattan és újra és újra élvezi, hogy eldobják.

Ámde… ahogy valaki beáll edzeni, hirtelen fogalma sincs, melyik keze melyik, nem bírja tüdővel, megzavarodik… amikor a dolgokkezdenek letisztulni, találkozik egy olyan támadóval, vagy támadással, ami megint összezavarja az egészet…

Ezért összeszedtünk néhány alapelvet, amelyek segítségével bárki túlélheti az első hónapokat, az első évet az aikidóban – és ez átsegítheti az esetleges buktatókon!

Légy türelmes!

Evidens, hogy az embernek két keze és két lába van, bal és jobb. Amint a kezdő aikidózni kezd, ezek a végtagok hirtelen megsokszorozódnak, kicserélődnek, nem reagálnak. Türelem! Előbb-utóbb „újra” megtanuljuk uralni és irányítani a megfelelő testrészeket. Idővel gurulni is és később esni is megtanulunk.

Tényleg! Mindnekinek sikerül – van, akinek előbb, van, akinek utóbb – de nem szabad feladni!

Kérdezz!

Ha eljutunk oda, hogy értjük, milyen technikát mutatnak be, még mindig nem jelenti azt, hogy mi magunk is rögtön meg tudjuk csinálni (lásd fent), bármennyire úgy érezzük. Ilyenkor az ember azt használja, ami leginkább megkülönbözteti valaha volt őseitől: elkezd beszélni, kérdezni. Eleinte persze nem árt a szóbeli instrukció, de törekedni kell arra, hogy a beszéd helyett a testünkkel tapasztaljuk meg a technika útját.

Figyelem! Ne a partnerünktől kérdezzünk: menjünk oda a mesterhez, hajoljunk meg és kérjük meg, hogy magyarázza el újra a technikát!

Dolgozz vele, ne ellene!

Túl nagy és erős az ellenfél? Az aikidó hatékonysága abban rejlik, hogy olyan irányba kényszerítjük az ukét, ami neki kellemetlen ezért , hogy ne fájjon, együtt működik, elgurul, vagy lehasal. Izomra lehet gyúrni, ízületre nem! (Illetve: az izület is erősödik, persze, de egy idő után akkor is feszül, ha valakinek nagyon nyúlékonyak és erősek az izületei.) Mindegy mekkora vagy, akkor is fájni fog! De ha pontosan időzítesz, együtt mozogsz, jókor gurulsz el, vagy fekszel el a technika közben, akkor nem okozhat neked fájdalmat az aikido. Amennyiben mégis úgy érzed, hogy fáj, kopogj a tatamin, vagy kopogj magadon, próbálj mozogni! Nem érdemes hősködni! Fogd fel inkább hasznos nyújtógyakorlatnak az egészet, ne harcolj a tested ellen!

Lazíts!

Izomláz? Eleinte természetes dolog, hiszen megmozgatunk olyan izmokat, amit eddig nem biztos, hogy az aikidózás előtt aktívan használtunk. Meg kell tanulni az”ellazítás művészetét” is, elfelejteni azt a természetes reakciót, hogy izomból dolgozzunk, ha nem megy, erőltessük. Mint mindenhez, ehhez is idő kell – ne add fel, menni fog!

Vizsgázz! Méresd meg magad!

Ha már sikeresen eljutottál oda, hogy felismered a gyakorlatokat, meg is tudod csinálni, előbb-utóbb a mestered vizsgáztatni szeretne. A legfontosabb dolog, hogy higgy neki, higgy magadban! Ne kezdj el kétségbe esni, ha a technikákat nem olyan szinten tudod megcsinálni, mint magasabb fokozatúak. (Nem akarunk elkeseríteni: a vizsgaelvárások mindig csak szigorodnak, tehát minden vizsgát nehéznek fogsz érezni. Ha túl könnyű lenne, unnád.)

Természetes, hogy egy kezdő tanítvány nem fog úgy gurulni, mozogni, esni, mint magasabb fokozatú társai. Nem érdemes összehasonlítanod magad másokkal! Ne feledd: az aikidóban mindig önmagadhoz mérten kell fejlődnöd.

Ne bízd el magad!

Amikor már egy ideje aikidózól, és egyre jobban mennek a dolgok, az ember óhatatlanul kezdi elbízni magát. Már nem figyel görcsösen a mozdulatokra, könnyedén dolgozik, elégedett magával, ezért, – persze önkéntelenül – szép lassan elkezd kihagyni dolgokat, (helyes állás, megfelelő hosszúságú lépés, kéztartás) Egyszerűen, mert rutinnak érzi. És ez hiba. Ilyenkor jön a hidegzuhany: ami Marcsival működött, mert ő 45 kiló és kedves, az Petivel nem megy, mert ő nehezebb erősebb magasabb, és nem hagyja magát. No kétségbeesés! No para! Az aikidó tanulás hosszú-hosszú folyamat, és minél tovább tanulod, annál inkább rájössz, hogy még mennyi mindent nem tudsz.

Járj rendszeresen!

Ez az egyik legfontosabb: a fejlődésed nem áll meg, ha folyamatosan jársz. Ki lehet hagyni edzéseket, lehet valaki beteg, költözhet el máshová, lehet új munkahelye: de járni kell ahhoz, hogy eredménye legyen. Ha fejben ott vagy, tudatosan jól akarod csinálni, figyelsz, próbálkozol, nem adod fel, és türelmes leszel önmagaddal szemben, akkor előbb utóbb meglesz az eredménye.