10 hiba, amit elkövethetsz az aikidóban

10 hiba, amit elkövethetsz az aikidóban

Szerző: | nov 8, 2017 | Egészség, Filozófia

Tisztázzuk előre a dolgokat: ezt a posztot nem azért írjuk, hogy ujjal mutogassunk bárkire, amiért hibát követ el. Mindenki követ el hibákat. Sőt, továbbmegyünk: az aikidóban (és nagyon sok más harcművészetben, művészetben, sportban, vagy egyéb emberi tevékenységben) az ember úgy fejlődik, hogy hibát követ el gyakorlás közben. Az oktatója, oktatói pedig felhívják erre a hibára a figyelmet (nekik ez a dolguk), ő pedig kijavítja saját magát. A legjobb aikidós (erről is volt már korábban szó) az, aki ugyanazt a hibát kevésszer követi el – hiszen így gyorsan fejlődik.

Nézzük, mik azok a gyakori hibák, amik rendszeresen visszatérőek az aikidóban – ha ezeket elkerülöd, gyorsan fogsz fejlődni:

1. Ha nem jársz rendszeresen

Sajnos az aikido nem az a tevékenység, mikor az ember egyszer-egyszer elmegy tollasozni a barátaival, vagy a családjával a Margit-szigetre, vagy kerti grillezést rendez a hátsó udvaron. Mert míg egy vidám tollasozásra, grillezős bulizásra a nyáron van párszor idő és mindenki jól érzi magát, addig az aikido nehezen adja magát: sok és rendszeres gyakorlásnak el kell telnie, hogy az ember élvezhesse az együtt mozgást, a flow-t, a harmóniát. A jó hír, hogy van, aki már pár hét után megérzi, miről van szó, van, akinek ez egy kicsivel több időbe kerül. Akármelyik csoportba is tartozol, a rendszeresség szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj és ez általában heti két edzést jelent. Annak, hogy felbukkanj kéthetente, háromhetente, vagy havonta egyszer, sok értelme nincsen, az még talán szintentartásra is kevés. A szerencsésebbek, sok szabadidővel rendelkezők eljárhatnak heti három, sőt, négy-öt edzésre is, de ismerünk olyan aikidókát, aki napi két-három edzésre jár – Tokióban, vagy Párizsban nem ritka jelenség.

A harcművész attól harcművész, hogy gyakorol!

Természetesen a legnagyobb hiba, ha egyszerűen feladod és nem mész edzeni!

2. Ha nem veszed komolyan, vagy túl komolyan veszed

„Attitude” – így mondják a francia mesterek. Magyarra fordítva „hozzáállást” jelent, mi a magyar kifejezést azért szeretjük, mert egyszerre jelent fejben és testben is egyfajta állapotot. Ez a

  • rugalmas,
  • ellazult,
  • de cselekvésre kész, figyelmes

állapot az, amit az aikido  – és szinten minden tanulási folyamat – megkíván. Ha stresszeled magad rajta, nehezebb, ha elröhögöd és nem figyelsz oda, szintén nehezebb lesz megtanulni. A kifejezést persze lefordíthatjuk a test nyelvére is, erről sokat szoktunk beszélni az edzésen.

Ha egy másik szituációra gondolsz: az aikido egy olyan harcművészet, ami az egész testet komolyan igénybe veszi. Ezért komolyan kell venned a bemelegítést az edzés elején és a nyújtást az edzés után! 

3. Ha bambulsz, figyelmetlen vagy

Ugyancsak a hozzáállás: „Hoppá, bocsánat!” – sokszor hallani ezt a kifejezést, amikor az ember akaratlanul hozzávágja a partnerét valakihez, vagy a falhoz. Ilyenkor csak a szerencsén és az odafigyelők lélekjelenlétén múlik, hogy történik-e sérülés az edzésen. Philippe Gouttard sihan mindig Gibbs ügynököt szokta idézni az NCIS-ből:

„Sose kérj bocsánatot! Csináld úgy, hogy ne kelljen bocsánatot kérned!”

Ha elbambulsz az edzésen, az bizony a legtöbb esetben sérüléshez vezet. A másik fajta bambulás, amikor nem figyelsz oda az oktatóra. A japánok számára alapvető, hogy egy dologra figyelnek egyszerre és az pedig az oktató, amikor bemutatja a technikát, majd a saját gyakorlásuk, amikor edzeni kell. Sok embernek az iskolában egyszerűen nem tanítják meg, hogyan koncentráljon, hogyan figyeljen és jegyezzen meg dolgokat. Az aikido ebben is segít – de csak akkor, ha valóban akarod!

4. Ha csak a vizsgákra gyúrsz, vagy kihagyod őket

A vizsgázás minden harcművészetnek a része – de nem az a cél, hogy sikeres vizsgáid legyenek, hanem, hogy aikidózz. Az aikido tipikusan önmagáért való harcművészet – nincsenek versenyek, ahol legyőzhetnél másokat, nincsenek érmek, kupák. Az egyetlen külső megerősítés a mestered dicséretén kívül, hogy levizsgázol sok ember előtt. Magyarán: az aikido célja az aikido. A vizsgák az úton csak mérföldkövek, ahol megállhatsz, visszanézhetsz, megnézheted, hogyan változik a táj, hogyan változol te, ahogy feljebb jutsz. De aztán tovább kell menni az úton.

5. Ha megállsz, vagy beszélgetsz az edzésen

Nincs ok arra az aikidóban, hogy megállj. Az aikido-mozgás olyan, mint a szív mozgása: ha megáll, meghaltál. Ha megállsz, meghaltál. Tehát törekedj arra, hogy végigmozogd az edzést, egyenletes tempóban! Ha a végére nem fáradtál el, nem zihálsz, valamit nem csináltál jól. Ugyanez igaz a beszélgetésre: arra ott van az edzés előtti idő, vagy az edzés utáni idő. A japán dojókban legtöbbször maximum a technika neve hangzik el, de senki sem beszél. Te se zavard meg vele a többieket, meg saját magadat! Legyen a nyelved végig a szájpadlásodon: ez segít a koncentrációban, légzésben és abban is, hogy nem jár a szád közben.

6. Ha akadályt gördítesz magad elé

Főleg az elején, amikor az ember a bizonytalanságaival és a saját testével küzd, nagyon nehéz az aikido. Sokak számára már az ijesztő, hogy valakit meg kell fogni, vagy meg kell ütni. Pedig ugyanezek az emberek ütöttek már le szúnyogot, vagy fogtak meg kilincset milliószor. A mozdulatokban nincs különbség, csak a szituáció más és emiatt sokan képtelenek a mozdulatot kivitelezni. A legtöbb mester elmondja az edzésen, de mi is leírjuk: az a legjobb, ha nem stresszeled magad feleslegesen, ha nem gondolkozol sokat, hanem a legegyszerűbben és a legjobb tudásod szerint mozdulsz. Ha sokkol az, hogy mozogni kell, meg kell érinteni valakit, ha félsz az egésztől, ha hagyod, hogy a belső bizonytalanságaid, félelmeid átvegyék az uralmad az agyad felett – akkor sosem tudod majd élvezni az aikidót. Bizony, az aikido sokszor agymunka, önismereti munka, türelemjáték. A legegyszerűbb módja, hogy megfigyeled azokat az érzéseket, amiket a gyakorlás okoz és megpróbálod megfejteni – akár a mestered, barátaid, szüleid, akár egy szakértő segítségével -, hogy mi miért történik benned. Az aikidóban önmagunk megfigyelése, megismerése nagyon fontos folyamat és sosem ér véget. Együtt jár – szerencsés esetben a mozgáskultúra és más képességek fejlődésével. Sokan, amikor szembesülnek saját magukkal, a saját korlátaikkal, úgy megriadnak, hogy sosem jönnek többet aikidózni. Az is egy választás, ha rácsapod az ajtót azokra a dolgokra, amiket eddig ne tudtál magadról. Az is egy választás, ha elfogadod, hogy ilyen vagy. Az is egy választás, ha megpróbálsz magadon változtatni.

7. Ha nem jársz edzőtáborba

Akárcsak a vizsgák, az edzőtáborok is fontos részei az aikidónak. Persze, ellébecolhat az ember a saját dojójában évekig anélkül, hogy más aikidósokkal gyakorolna, vagy más mestereket nézne meg – a kérdés az, hogy miért fosztanád meg magad a tudástól és az élményektől? Manapság a legtöbb aikido-dojo még Magyarországon is egyre nagyobb tudást halmoz fel, köszönhetően annak, hogy összejárnak edzőtáborozni, tudást-cserélni. Ilyenkor nem csak az edzőtábort tartó mester ad át tudást, de a különböző klubokból érkező aikidókák is megosztják egymással a tudásukat. Nem is beszélve arról, hogy újabb barátokra tehetsz szert, az edzőtábor közösségi élmény. Az idődtől és a pénztárcádtól függően számos edzőtáboron vehetsz részt – csak figyelni kell a Facebookon felbukkanó kiírásokat, szinte minden hétvégén van valami aikidós rendezvény. Érdemes a tapasztaltabbakat megkérdezni, a Youtube-on utánanézni, kinek a táborába mész el. De aki pl. Magyarországra jön edzőtábort tartani, már nagyon komoly szintet ért el az aikidóban és érdemes rá odafigyelni.

8. Ha nem figyelsz a sérülésekre, vagy éppen ellenkezőleg: ha túlparázod a sérüléseket

Megint csak a szélsőségek: ha bibis a kisujjad, mert kicsit megvágtad a kenyér vajazása közben, kösd be és gyere el edzésre. Amikor viszont úgy rácsapott valaki a karddal, hogy lila és a háromszorosára dagadt, mozgatni se tudod, irány az ügyelet és várd meg, amíg meggyógyul!

9. Ha nem segítesz a mesterednek

A dojo nem működik magától és a mester sem tud mindenre, mindenkire odafigyelni. Vedd le a válláról a terhet: segíts neki takarítani a dojót, reklámozni az edzéseit, szervezni az edzőtáborokat, adminisztrálni. Minden oktató hálás, ha legalább megosztod a Facebookon, hogy mennyire élvezted az edzést tegnap este. Mert, ugye, tudjuk jól, hogy mennyire élvezted! ;-)

10. Ha nem vágod le a körmeidet és nem mosod az edzőruhádat rendszeresen

Higiénia és biztonság. Mondanunk se kell, hogy az ékszereidet is hagyd kint az öltözőben: vagy az ékszer fog megsérülni, vagy az, aki beleakad.

5 dolog, ami alapvető egy harcművészeti edzésen

5 dolog, ami alapvető egy harcművészeti edzésen

Szerző: | máj 10, 2017 | Aikido hírek, Filozófia

  1. Ki kell tűzni egy célt mindenkinek.
  2. Mindenkinek dolgoznia kell magán, fejlődnie kell.
  3. Mindenkinek tanulnia kell valami újat.
  4. Okozzon örömöt, legyen felszabadult a hangulata.
  5. Mindenkinek tiszteletet kell mutatnia saját maga és a többiek iránt is.

Mindezek a dolgok elég nyilvánvalónak tűnnek, de egy aikido-óra keretében nem mindig sikerül ezt összehozni – még egy tapasztalt oktatónak sem. Viszont, ha összejön, akkor bármelyik harcművészetet is űzöd – járj oda!

Hadd fejtsük ezt ki egy kicsit jobban.

Az edzés célja – a tanulás és fejlődés

Mindenki, aki elmegy egy harcművészeti edzésre, kitűz valamilyen célt maga elé:

  • mozogni akar,
  • meg akarja védeni magát,
  • le akar fogyni (ilyen is van, igen),
  • ki akarja tombolni magát,
  • el akarja felejteni az egész napos munkát, stresszt,
  • stb.

De az oktatónak is kell tűznie egy célt: ma valamilyen mozdulatot, valamilyen alapelvet, vagy valamilyen speciális dolgot tanulnak az aikidokák (az aikido gyakorlói), esetleg egy nagyobb témakört oszt az oktató több részre és annak az egyik részét veszik végig az órán.

Mindezen céloknak, ha nem is 100%-ig, de teljesülniük kell. Együtt. Az oktató céljainak és a tanítványok céljainak is.

Amikor elmész edzésre, kérdezd meg magadtól:

  • Mit szeretnék megtanulni? Miért járok edzésre?
  • Mit jelent, hogy tanulás? Mit jelent, hogy együtt tanulunk, adunk egymásnak valamit?
  • Mit jelent, hogy fejlesztem magam és fejlesztem a partnerem? Fejlesztem a tanítványaimat, fejlesztem az oktatómat?

Az aikidóban (és a többi harcművészetben is) az együtt gyakorlás hozza meg azokat a munkakörülményeket, amiktől mindenkinek úgy kell éreznie, hogy fejlődik valahova, jobb lesz valami. Alakul a teste és átalakul a szelleme is – több lesz, jobb lesz ahhoz képest, amilyen korábban volt.

Maga a folyamat a keiko folyamata (szó szerinti fordításban a keiko: „elmélkedés a régi dolgok felett”). A keiko ideális esetben ilyen dolgokat jelent:

  1. Valakit az érdektelenből érdeklődővé tenni;
  2. Valakit a „nem tudom megcsinálni” állapotából a „meg tudom csinálni” állapotába átsegíteni;

Mindezekből következik:

az aikido célja az együtt tanulás.

Minden egyes technika, amit megcsinálsz, tapasztalat. Az aikido tapasztalati út. Ha nincs tapasztalat, nincs aikido.

De egyben azt is jelenti: a harcművészeti technikákat végre kell tudni úgy is hajtani, hogy mindkét fél fejlődik: nem sérül, vagy kevesebb lesz, hanem a technika végén úgy áll fel, hogy erősebb, gyorsabb, okosabb lett – mindenképpen jobb lett, mint volt.

Másik fontos dolog: ha van egy hobbid, ha sportolsz (pl. aikidózol, de bármilyen hobbira igaz), azt magad választottad. Senki sem áll mögötted egy fegyverrel és kényszerít arra, hogy edzésre járj. Éppen emiatt az aikido dojo iskola, ahol mindenki tanul, de nagyon is különbözik egy iskolától: mindenki örömét leli a tanulásban. Amit az aikidótól, az oktatótól és egymástól kapnak az edzésen résztvevők, azt kúlnak, hasznosnak, izgalmasnak, vagy tuti jónak kell találniuk. Ha nem így van, akkor nem fognak újra eljönni.

Új képességeket, új dolgokat tanulni hihetetlenül motiváló. Úgy érzed, hogy személyedben fejlődtél – az a tuti.

Mindezen új képességek és technikák hivatalossá tétele zajlik az aikido vizsgákon. Éppen ezért a vizsgázás hozzá tartozik az aikido gyakorlásához és mindennapjaihoz.

Az ideális harcművészeti edzésen nincsenek olyanok, akik éppen csak eljöttek, csak úgy ott vannak, éppen nincs jobb dolguk. Csak egy picit edzegetnek. Nincs kedvük vizsgázni / edzeni. Az ilyen harcművészeti edzések sosem hozzák meg a fejlődést, vagyis értelmetlenek.

Az edzésnek örömet kell okoznia.

Néhányan végtelenül komolyan veszik a gyakorlást, de mindig kell lennie egy kis felszabadultságnak. Viszont a túlzott heherészés az edzésen azt mutatja, hogy valaki nem a mozdulatra, nem a partnerére, vagy saját magára figyel, hanem szórakozik.

Az aikidónak és a harcművészeteknek számos célja van. Az egyik az elme csöndje. Ezt is meg kell tanulni – az aikido ugyanis egy mozgó meditáció. Miközben az ember végrehajtja a technikákat a partnerével, az elméje csendes, megállt. Nincsenek zavaró gondolatok, felbukkanó érzelmek, csak a mozdulat van, a koncentráció.

Az ember harmóniába kerül saját magával, a partnerével és hirtelen az egész univerzummal – ahogy azt O-Sensei is megfogalmazta már sokszor.

Mindezt megtapasztalni elképesztő örömöt és sikerélményt okoz.

nem szükséges hozzá extra vicceket mesélni egymásnak, hogy azzal foglaljuk le az elménket edzés közben. Az aikido, a fejlődés, a harmónia, az üresség, a gondok hiánya önmagában örömöt okoz, anélkül, hogy erőltetni kellene.

Tanulás oktatás aikido lany

Az edzés okozzon örömet.

Észrevétlenül tértünk át a harmadik pontra, hiszen mindezek összefüggenek: az edzés öröm és játék. Az edzés lehetővé teszi, hogy különböző személyiségű, hátterű emberek egymással jól megférjenek, viszonylag kis helyeken is. És jól megférjenek, szívesen lássák egymást viszont hetente többször is.

Akkor igazán jó az edzés, ha lehetővé teszi, hogy mindenki saját maga maradjon. Amikor senkire nincs rákényszerítve, hogy más legyen, mint ami.

Ennek kulcsa: a tisztelet.

Igen, minden mindennel összefügg: az öröm és az alapos edzés akkor jön össze, ha megvan a tisztelt egymás felé.

Minden harcművészeti edzés a meghajlással kezdődik és ér véget. De ha a meghajlás csak egy üres gesztus és aztán a gyakorlók nem becsülik egymást semmire – akkor az nem lesz jó edzés.

Bízunk benne, hogy az edzés örömet okoz neked – várunk a mienkre!

Menj edzőtáborba, ha már meg tudod különböztetni a végtagjaidat!

Menj edzőtáborba, ha már meg tudod különböztetni a végtagjaidat!

Szerző: | dec 18, 2016 | Aikido hírek, Edzőtáborok, Filozófia

Monostory Enikő egyike a legaktívabb edzőtáborba járó aikidósoknak – szinte minden hónapban, de van úgy, hogy minden hétvégén edzőtáborban van. Enikő azt mondja: az elképesztő mennyiségű edzésmennyiség lefárasztja ugyan, de egyben fel is tölti. Arról kérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy ennyire sokat edz és hogyan bírja.

(tovább…)

Hamis harcművészetek?

Hamis harcművészetek?

Szerző: | okt 9, 2016 | Filozófia

Ahogy egyre népszerűbbek a versenyközpontú harci játékok, és egyre közvetlenebbül elérhető a szórakoztató médiatartalom, úgy kerülnek egyre marginálisabb szerepbe azok a harcművészetek, amelyek nem esnek ebbe a körbe, amelyek nem jelentenek akkora reklámértéket.

(tovább…)

Hogy éld túl az első hónapokat: 7 tipp kezdő aikidósoknak

Hogy éld túl az első hónapokat: 7 tipp kezdő aikidósoknak

Szerző: | máj 26, 2015 | Aikido hírek, Egészség

Amikor valaki elhatározza, hogy aikidózni kezd és mindezt felnőtt fejjel teszi, főleg ha még más küzdősportot sem űzött korábban, mindenképp bátorságra vall és nagy tiszteletet érdemel.

 

Az ilyen emberek általában kíváncsian és lelkesen állnak a dolgokhoz, mert a tatami széléről az aikido látványa nem más, mint könnyed szép mozgás, szinte tánc, ahogy a hakamák suhannak, félelmetes dobások, amik sosem fájhatnak, mert az aikidóka felpattan és újra és újra élvezi, hogy eldobják.

 

aikido edzes

 

 

Ámde… ahogy valaki beáll edzeni, hirtelen fogalma sincs, melyik keze melyik, nem bírja tüdővel, megzavarodik… amikor a dolgokkezdenek letisztulni, találkozik egy olyan támadóval, vagy támadással, ami megint összezavarja az egészet…

Ezért összeszedtünk néhány alapelvet, amelyek segítségével bárki túlélheti az első hónapokat, az első évet az aikidóban – és ez átsegítheti az esetleges buktatókon!

Légy türelmes!

Evidens, hogy az embernek két keze és két lába van, bal és jobb. Amint a kezdő aikidózni kezd, ezek a végtagok hirtelen megsokszorozódnak, kicserélődnek, nem reagálnak. Türelem! Előbb-utóbb „újra” megtanuljuk uralni és irányítani a megfelelő testrészeket. Idővel gurulni is és később esni is megtanulunk.

Tényleg! Mindnekinek sikerül – van, akinek előbb, van, akinek utóbb – de nem szabad feladni!

Kérdezz!

Ha eljutunk oda, hogy értjük, milyen technikát mutatnak be, még mindig nem jelenti azt, hogy mi magunk is rögtön meg tudjuk csinálni (lásd fent), bármennyire úgy érezzük. Ilyenkor az ember azt használja, ami leginkább megkülönbözteti valaha volt őseitől: elkezd beszélni, kérdezni. Eleinte persze nem árt a szóbeli instrukció, de törekedni kell arra, hogy a beszéd helyett a testünkkel tapasztaljuk meg a technika útját.

Figyelem! Ne a partnerünktől kérdezzünk: menjünk oda a mesterhez, hajoljunk meg és kérjük meg, hogy magyarázza el újra a technikát!

Dolgozz vele, ne ellene!

Túl nagy és erős az ellenfél? Az aikidó hatékonysága abban rejlik, hogy olyan irányba kényszerítjük az ukét, ami neki kellemetlen ezért , hogy ne fájjon, együtt működik, elgurul, vagy lehasal. Izomra lehet gyúrni, ízületre nem! (Illetve: az izület is erősödik, persze, de egy idő után akkor is feszül, ha valakinek nagyon nyúlékonyak és erősek az izületei.) Mindegy mekkora vagy, akkor is fájni fog! De ha pontosan időzítesz, együtt mozogsz, jókor gurulsz el, vagy fekszel el a technika közben, akkor nem okozhat neked fájdalmat az aikido. Amennyiben mégis úgy érzed, hogy fáj, kopogj a tatamin, vagy kopogj magadon, próbálj mozogni! Nem érdemes hősködni! Fogd fel inkább hasznos nyújtógyakorlatnak az egészet, ne harcolj a tested ellen!

Lazíts!

Izomláz? Eleinte természetes dolog, hiszen megmozgatunk olyan izmokat, amit eddig nem biztos, hogy az aikidózás előtt aktívan használtunk. Meg kell tanulni az”ellazítás művészetét” is, elfelejteni azt a természetes reakciót, hogy izomból dolgozzunk, ha nem megy, erőltessük. Mint mindenhez, ehhez is idő kell – ne add fel, menni fog!

Vizsgázz! Méresd meg magad!

Ha már sikeresen eljutottál oda, hogy felismered a gyakorlatokat, meg is tudod csinálni, előbb-utóbb a mestered vizsgáztatni szeretne. A legfontosabb dolog, hogy higgy neki, higgy magadban! Ne kezdj el kétségbe esni, ha a technikákat nem olyan szinten tudod megcsinálni, mint magasabb fokozatúak. (Nem akarunk elkeseríteni: a vizsgaelvárások mindig csak szigorodnak, tehát minden vizsgát nehéznek fogsz érezni. Ha túl könnyű lenne, unnád.)

Természetes, hogy egy kezdő tanítvány nem fog úgy gurulni, mozogni, esni, mint magasabb fokozatú társai. Nem érdemes összehasonlítanod magad másokkal! Ne feledd: az aikidóban mindig önmagadhoz mérten kell fejlődnöd.

Ne bízd el magad!

Amikor már egy ideje aikidózól, és egyre jobban mennek a dolgok, az ember óhatatlanul kezdi elbízni magát. Már nem figyel görcsösen a mozdulatokra, könnyedén dolgozik, elégedett magával, ezért, – persze önkéntelenül – szép lassan elkezd kihagyni dolgokat, (helyes állás, megfelelő hosszúságú lépés, kéztartás) Egyszerűen, mert rutinnak érzi. És ez hiba. Ilyenkor jön a hidegzuhany: ami Marcsival működött, mert ő 45 kiló és kedves, az Petivel nem megy, mert ő nehezebb erősebb magasabb, és nem hagyja magát. No kétségbeesés! No para! Az aikidó tanulás hosszú-hosszú folyamat, és minél tovább tanulod, annál inkább rájössz, hogy még mennyi mindent nem tudsz.

Járj rendszeresen!

Ez az egyik legfontosabb: a fejlődésed nem áll meg, ha folyamatosan jársz. Ki lehet hagyni edzéseket, lehet valaki beteg, költözhet el máshová, lehet új munkahelye: de járni kell ahhoz, hogy eredménye legyen. Ha fejben ott vagy, tudatosan jól akarod csinálni, figyelsz, próbálkozol, nem adod fel, és türelmes leszel önmagaddal szemben, akkor előbb utóbb meglesz az eredménye.

X