A legfontosabb: a túlélés

Szerző: Csák Gergely | aug 11, 2020 | Aikido hírek

Az első szó a köszöneté.

Köszönöm, hogy eljötettek, dacára a különleges körülményeknek. Köszönöm az összes résztvevőnek, hogy hozzájárult a tábor sikeréhez, hogy eljött, hogy nem csak passzívan részt vett, hanem tatamit pakolt, takarított, szervezett, hozzászólt, hozzáadott a táborhoz.

Az előző évekhez képest kevesen voltunk, ennek ellenére a tábor színvonala nem változott. Mindenkihez eljutott a szemináriumot vezető Stéphane Goffin (6. dan aikikai) üzenete:

„Az aikido nem védekezés, nem támadás. A harcművészetben meg kell tenned mindent, amit meg kell tenned. És csak azt.”

Én nagyon sokat tanultam, mint mindig és azt tapasztaltam, hogy mindenki így van vele. Az aikido-edzőtábornak több vetülete szokott lenni, az egyik a résztvevők egyéni fejlődése.

Lehet, hogy nem jegyezted meg az összes technikát és a hozzájuk kapcsolódó tanításokat, de valami mindenkinek megmaradt. Mindenki vitt haza valamit magával az edzésekről.

A másik vetület a közösség, ami szinte ugyanolyan fontos nálunk, a Zumm Aikido Egyesületben. Ez az egyesület lényege: közösséget teremtünk, jobb körülményeket teremtünk az edzésekhez, a fejlődéshez.

Sokan jöttek rá idén, hogy mindez csak akkor megy, ha az edzésen résztvevők jelen vannak, segtik egymást, odafigyelnek egymásra. A kritikus pillanatokban nem hagyják egymást cserben.

• Volt olyan aikidós, aki vasárnap két órát várt arra, hogy tatamit pakolhasson velünk, hogy ne hárman vigyük le a tatamit az edzőterembe. (Természetesen dugó volt hazafelé a Balatonról az autópályán.) Az ilyen példamutató magatartást nem lehet eléggé kiemelni. Ezt az aikidóst Papp Alexnek hívják, megérdemli, hogy a neve itt szerepeljen.
• Volt olyan aikidós, aki sérülten eljött tatamit pakolni.
• Volt olyan is, aki hosszasan szabadkozott, amiért nem tud eljönni, mert karanténban van.

Az ilyen cselekdetek mutatják, hogy mit hoz ki az aikido az emberekből. Hogy mit jelent az a szó, hogy közösség: egymás segítése.

Az aikido alapelve, hogy partner nélkül nem működik. A partnernek ismernie kell azt a kódot, azt a közös nyelvet, szabályrendszert, amiben az aikido működik. Ha nincs partner és nincs a szabályrendszer, aikido sem jöhet létre.

Ezért fontos, hogy mindenki ott legyen, hogy összejöjjön, mert csak így fejlődhetünk tovább: egymásra támaszkodva.

Nem tudni, mit hoz a jövő az aikidónak. A vírus négy hónapra lezáratta velünk az edzést, azóta a dojo félgőzzel működik. Újabb és újabb próbatételek állnak előttünk, amit csak együtt tudunk megoldani. De ha együtt maradunk, messzebre jutunk, mit bárki gondolná.

A harcművészet egyik célja, hogy a harcművész túléljen. Nem fontos a győzelem, nehezen értelmezhető fogalom is, hiszen nem sportról beszélünk. Sok aikido technika szól arról, mit tehetek magamért és nem mások ellen.

Azt kívánom az aikidósoknak, hogy éljük ezt is túl és legyünk minél többet együtt. Hiszen csak így működik.