Szeminárium az aikido sűrű leírásáról

Szeminárium az aikido sűrű leírásáról

[Hadd kezdjem egy távoli párhuzammal. Clifford Geertz a kulturális antropológia tudománytörténetének egyik legfontosabb figurája. Kánon, kötelező tananyag, munkássága termékenyítőleg hatott más humántudományokra is, és a jobb antropológiai kurzusukon már a felvételin plusz pontot és elismerő fejbólintást kaphat az, aki néhány szót tud arról mondani. A Sűrű leírás című szöveg Geertz sok fontos írása közül talán a legfontosabb. Egyszerre módszertani eszközkészlet leírása és alapvető szemléletmód, attitűd képviselete, melyet követni ajánl az antropológusnak. Trükkös írás: olvasni könnyű, de számtalan árnyalatát, áthallását megérteni és azok jelentőségét átlátni, igen nehéz. Ezért néhány helyen az a gyakorlat alakult ki ezzel a fontos szöveggel kapcsolatban, hogy vagy az antropológus-képzés kezdetén, „szűz” elmével, a kapcsolódási pontok és minden más szakismeret nélkül, az „elején” kell elolvasni; vagy a tudorok azt ajánlják, hogy csak praktizáló, diplomás társadalomkutatóként, más szerzők munkásságából felkészülten, sokéves gyakorlattal a hátunk mögött, szabad csak elővenni és olvasni Geertz írását. Csak e két véglettől várható az, hogy a szöveg minden titkát felfedje előttünk.]

Miért ez a párhuzam a Zumm Aikido blogján?

Mert Philippe Gouttard edzőtáborán való részvétel a Sűrű leírás esetéhez hasonlítható. Nem, ezzel nem azt állítom, hogy „köztes” állapotban, kezdőcskeként-haladócskaként nem érdemes azon részt venni. De amit a mester képvisel szemináriumán, az leginkább a geertzi esszencialitáshoz hasonlítható – aikikai aikidoban. Gouttard shihan 7. danos, de ő Philippeként van jelen, és nem senseiként a saját szemináriumán. Olyan derűvel közelít a résztvevőkhöz és ahhoz is, amit gyakoroltat velük, amely csak a nagyon mély, szeretetteljes humánummal és megértéssel rendelkezők sajátja, mint volt az említett antropológus-tudósnak is. Azoké, akik képesek elfeledtetni a tanítványokkal (és e sorok írója „egy áttétes” forrásból tudja, ilyen volt Geertz is), hogy amit csinálnak, és az a közös jelentés, amit nem csak létrehoznak, de együtt meg is élnek, ténylegesen nem létezhet nélkülük.

A jelenük, az ’itt és most’-juk, a harájuk és az összekapcsolódásuk nélkül.

Mert a világ eredendően abszurd és értelem nélküli, de mi – például az aikidoval – képesek vagyunk jelentéssel felruházni.

„A technikát tudjátok”

Philippe elveket tanít, pontosabban elveket tudatosít. Az idén szeptemberben Prágában megrendezett szemináriuma két dologról szólt: izzadtságról és axiómákról. Csak érintőlegesen formalizáltunk. Csak mértékkel kihonoztunk. Csak nagyvonalúan figyeltünk mozdulatainkra, az ívre, a kézfej tartására, a lábmunkára, szóval mindarra, aminek hibájáért bárkinek a mestere már az alapozó vizsgákat is leállítaná az otthoni dojokban.

A technikákat tudjuk. Ki így, ki úgy, esetlenül vagy mérnökien, de tudjuk. A mester – miközben fél óra alatt annyi elevenre tapintóan lényegi megállapítást tesz az aikidoról és azon keresztül az életről is, hogy a sikertrénerek szűkölve könyörögnének a harmadáért is – azt kéri, azt sugallja, engedjük el, amit tudunk. Szabadítsuk fel magunkat a formalizáltság alól.
Tudjuk, ezért engedjük el. A technikákat.

Az összest. Mert a technikák csak vetületei, manifesztumai, testtel és szellemmel meghozott, azonnali élőáldozatai – akár tetszetősek, akár nem – azoknak az elveknek, melyekből az aikido áll.

Mert az aikidos nem technikákat csinál. Nem formalizál. Elveket hagy érvényre jutni, és mert elvekben gondolkodik, ezért – ahogy le is írtuk – hatékonyságát nem ütésekben és rúgásokban méri. Akkor, amikor már elég magas szinten van ahhoz, hogy hátra tudja hagyni azokat a kötöttségeket, melyek addig az építkezés alapjai voltak. Amikor megérti azok funkcióját, szerepét, tudatosítja elhagyhatóságuk momentumát. Vagy akkor, amikor még mintegy először lépve fel a tatamira, nem tud formalizálni. Beavatatlan ösztönösséggel keresheti azt, mit is lehet vagy kellhet csinálni.

Játszunk

Próbálkozunk. Érzünk. Összeérünk. Izzadunk. Egymásra is.

Sűrű leírást keresünk.

Keressük amit megtalálni kell, és Philippe lényegében nem is javít ki. Csak mosolyog. A teljesen kezdőn, aki még a lábait keresi, és most eszmél csak rá, valójában fogalma sem volt róla eddig, mit is jelent a bal és a jobb kéz. De a már nem olyan kezdőn is, aki már ráérzett az ízekre, már szokja  a zamatot, de vehemens, bizonyítani akar, robbanni – és ezért néha önmaga darabjaira hullik. S persze a haladón, aki máskor hakamájában fordul, pörög, esik, most viszont olykoer lendülete törik, a maga vagy partnere arány- és ütemtévesztésén.

Philippe az aikido sűrű leírását, lucskos és önfeledt transzát olvastatja velünk. Kezdővel és több danossal egyaránt.

Két óra után vulkánként tör ki a legtöbb tatamin állóból a megkönnyebbült mozgásélmény önfeledése.

Valamit talán kezdünk érteni, pedig a könyvet középen nyitotta ki (és ezt utána még két napig folytatjuk). Más így közelíteni a filozófiához, az elvekhez, a közös jelentésalkotás kimondhatatlan aktusához, harák szőrtüszőkön keresztüli találkozásához. Más, mint Goffin mester elegáns és szigorú harciasságán át szemlélődni. Arra, amit mindketten mutatnak a tanítványoknak.

Csak más-más szemszögből.
De a lényeg mindig a lényeg. A filozófiai antropológia gondolatiságával élve: a megértésnek csak körei vannak, és a kör – természetéből adódóan – bárhonnan indulhat és bárhova végződhet. De a következő állapota már sosem lesz azonos belátásokat adó. Éppúgy, mint az aikido körökre építő mozgásrendszerében.

Induljon az a kör akár egyik, akár másik megközelítés nyugvópontjáról.

Felejtsd el a technikákat. Keresd a közös jelentést. A sűrű leírást. Nélkületek nem létezik – üzeni a mester tekintete. Felejtsd el a technikákat. Az elvek számítanak. Mert a harcművészet velejét nem a rúgások és az ütések ereje adja. “Nélkületek nem létezik”.

Nem jöhet létre az aikido sűrű leírása.

Aikido summer seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai)

Aikido summer seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai)

On that link you can find the registration form of the Aikido Summer Seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai) at Gym of the Eötvös Károly Primary School. Adress: Vonyarcvashegy, Fő u. 84, 8314. (By the lake Balaton, Hungary.)

Date: 16 August – 20 August, 2017.

Place: Hungary, Gym of the Eötvös Károly Primary School. Adress: Vonyarcvashegy, Fő u. 84, 8314.

Price:

All seminar: 90 EUR
One day: 20 EUR

Possibility for a simple accomodation and simple full meal for 5 days: 105 EUR

The accomodation is in the Smiling Faces Youth Camp at Balatongyörök. (5 bed rooms, Smiling adress: Balatongyörök, Horgász u. 2, 8313.)

For more informations about the seminar, please send an email to gergely.csak @ gmail.com.

Timetable:

Day of arrival (16. August) : 13:00-16:30 Registration and placing the mats, 17:00-18:30 First aikido training, 19:00-20:00 Dinner

Every seminar day: 7:00-8:00 Yoga and Streching, 8:00-9:00 Breakfast, 09:30-10:30 – Weapons training (buki-waza), 10:35-12:00 – Aikido training, 13:00-14:00 Lunch, 17:00-18:30 Aikido training, 19:00-20:00 Dinner

Day of departure (20. August): 8:00-9:00 Breakfast, 09:30-10:30 – Weapons training (buki-waza), 10:35-12:00 – Aikido training, 13:00-14:00 Lunch, 13:00 – Placing the mats and departure. Please, be aware that 20th August is national holiday in Hungary.

Balatongyörök

Extra programs:

The first evening we want to invite you for a Welcome Part at the Smiling Faces Youth Camp, where some of you spends the nights. 8313 Balatongyörök, Horgász út 2.
We plan to join a street-jazz festival at Balatongyörök and have a short visit at a nearby hill where you can see all the beauties of the lake.
The last evening we offer a Farewell Party at the Camp.

What do you have to do to be there?

Please fill in the application form. The registration fee is 30 EUR what you can send to:

Name: Séllei Beatrix; IBAN account nr: HU75 1040 0872 7755 5754 5350 1012; SWIFT code: OKHBHUHB; Chips Univ Id.: 295491 (Additional Routing codes); LEI code: KFUXYFTU2LHQFQZDQG45; Adress of the bank: H-1095, Budapest, Lechner Ödön fasor 9.

Változás a nyári tábor helyszínében!

Változás a nyári tábor helyszínében!

Sajnálattal kell közölnünk, hogy idén nyáron nem Balatonkenesére megyünk edzőtáborozni, Stéphane Goffin (6. dan aikikai) vezetésével, hanem Balatongyörök és Keszthely mellé; egészen pontosan Vonyarcvashegyre.

Mi ez az egész?

Balatonkenesével nem tudtunk megalkudni az idén, nem tudtuk úgy megszervezni a tábort, hogy az jól sikerüljön. Ez nem rajtunk múlt. Mivel a megegyezés a kenesei fél miatt az utolsó pillanatban (másfél hónappal a tábor kezdete előtt) kútba esett, így villámgyorsan kellett egy másik helyet keresnünk.

Az új edzéshelyszín:

Vonyarcvashegy, az Általános Iskola tornaterme. (Fő u. 84, 8314). (Az iskola a Google Maps-en.)

Smiling faces ifjúsági táborAz új szállás:

A szállásnak a balatongyöröki Smiling Faces Sporttábort foglaltuk le. (Horgász u. 2, 8313)  (A tábor a Google Maps-en.)

Ötágyas szobákban, faházakban. Minden faházhoz külön wc-fürdőszoba tartozik, egy faházban két szoba van, öt-öt férőhellyel. Retró ifjúsági tábor, alapszintű szobákkal. (Természetesen, lehetőséged van még bárhol a környéken színvonalasabb szobát foglalni magadnak.) A kaja ugyanaz a menzakaja a táborban (napi háromszor), vagy eszel a környéki éttermekben.

  • A két helyszín, az edzés és a szállás 4 km-re van egymástól, a kövér amerikai turistáknak 50 perc sétára (neked max. 25 perc gyalog, edzésnek sem utolsó). Autóval 7 perc.
  • A szobák az üdülőben nagyrészt 5 fősek és nagyon egyszerűek. Minden közvetlenül a Balaton partján van. A parkolás ingyenes. Kutyát külön kérésre hozhatsz és kérjük, hogy jelezd!
  • Ha kérsz kaját, az menza-jellegű. Ha szeretnél máshol foglalni szobát, vagy máshol enni, arra is lehetőséged van – ezt magadnak kell megszervezned, akárcsak a le- és feljutást.
  • Ha szeretnél hozni valakit, aki nem aikidózik, arra is lehetőséged van, de kérjük, hogy jelezd előre, foglalj neki is szállást! Természetesen ilyenkor az edzésdíjat nem kell megfizetni.

Időpont:

Augusztus 16-20. (szerda délutántól vasárnap délig).

Lehetőséged van csak hétvégére, vagy csak egy napra is jönni.

Ára:

  • Egész tábor: 50.000 Ft (5 nap 4 éjszaka egyszerű szállás + napi háromszori menzakaja + edzésdíj)
  • Csak edzés végig: 25.000 Ft
  • Csak edzés a hétvégén (szombat-vasárnap): 12.000 Ft
  • Edzés + szállás szombat este és étkezés a táborban vasárnap délig: 25.000 Ft

Kedvezmény Zumm-tagságival: 5000 Ft, ha végig maradsz.

Stéphane Goffin aikido mesterOktató:

Stéphane Goffin (6. dan aikikai)

Stéphane évek óta tartja a nyári táborunkat. Miatta még Brazíliából is jönnek aikidósok, hogy tanulhassanak tőle. Stéphane Goffin gyerekkora óta tanul különböző harcművészeteket, versenyzett brazil jitsuban és thai box-ban is. Az aikido mellett a belga rendőrségen is tanít pusztakezes küzdelmet. Christian Tissier sihan és Georges Stobaerts hansi közvetlen tanítványa.

Ami tehát nem változott:

  • az edzésrend;
  • az oktató és így az edzések színvonala (tehát mindaz, amiért elsődlegesen odamegyünk);
  • nem változott az időpont sem;
  • a Balaton is ugyanaz maradt;
  • az árak.

Ami változott:

csupán a szállás és az edzések helyszíne.

Balatongyörök jobb adottságokkal rendelkezik, mint Kenese:

  • több a kajálda,
  • jobb a part,
  • mélyül a víz rendesen,
  • környékén rengeteg kirándulnivaló-megnéznivaló van,
  • tervezünk éjszakai túrát
  • és mindenfajta szuper programot is.

Teljesen megértjük, ha ez az egész számodra nem bevállalható, vagy úgy érzed, nem erre adtál előleget.

Két választási lehetőséged van:

  1. Visszamondod a regisztrációdat és nem jössz. Ezt nagyon sajnálnánk, ez esetben visszaadjuk az előleget, amit befizettél. Arra kérünk, írj egy emailt a gergely.csak kukac gmail.com címre és szólj, hogy nem jössz, mert így neked nem jó.
  2. „A Balaton az Balaton, az edzés az edzés!” – mondod magadban és eljössz velünk egy jót táborozni. Ekkor nem kell tenned semmit, ha már regisztráltál. Ha még nem tetted meg, azaz nem regisztráltál, ide kattintva regisztrálhatod magad a táborra és arra kérünk hozz el 10.000 Ft előleget is!Mi azért reménykedünk benne, hogy sem az edzés, sem a hangulat nem fog csalódást okozni idén sem – várunk!

Kattints ide, ezen az űrlapon jelentkezhetsz a táborra! A jelentkezésedet akkor tudjuk elfogadni, ha

  1. Kitöltötted az űrlapot.
  2. 10.000 Ft előleget eljuttatsz hozzánk. Leginkább azt javasoljuk, hogy személyesen add ide, az edzésen. Ha nem tudod az edzésen ideadni, akkor hívj, vagy írj és megbeszélünk valamit:

gergely.csak kukac gmail.com vagy 0620 9 654 298 (Csák Gergely)

Edzések és időbeosztás:

Augusztus 16-án: 13:00-16:30 regisztráció, érkezés, tatami-pakolás az iskolánál (arra kérünk, hogy gyere és segíts nekünk!) 17:00-18:30 első aikido edzés, 19:00-20:00 vacsora.

Minden más nap: 7:00-8:00 jóga és nyújtás a korán kelőknek a táborban, 8:00-9:00 reggeli, 09:30-10:30 – fegyver (buki-waza), 10:35-12:00 – aikido, 13:00-14:00 ebéd, 17:00-18:30 aikido, 19:00-20:00 vacsora.

Augusztus 20-án, az utolsó napon: 8:00-9:00 reggeli, 09:30-10:30 fegyver (buki-waza), 10:15-12:00 aikido, 13:00-14:00 ebéd, 13:00 tatami-pakolás és indulás haza (arra kérünk, hogy segíts nekünk tatamit pakolni!).

Arra kérünk, hogy mind a lepakolásnál, mind a felpakolásnál segíts nekünk tatamit pakolni, illetve a tábor közben segíts nekünk tisztán tartani a tatamit! Köszönjük!

Hatékonyság-para, avagy mibe akarják hajszolni az aikido-t? – 2. rész

Hatékonyság-para, avagy mibe akarják hajszolni az aikido-t? – 2. rész

Cikksorozatunk első részében azt a létező jelenséget jártuk körbe, mely a harcművészeteket és küzdősportokat időről-időre egy bizonyos mércével akarja egymáshoz viszonyítani. Írásunkban – stílusosan, aikidosan, a támadóenergiákat felhasználva és visszafordítva – főként kérdések segítségével érveltünk amellett, miért tűnik sziszifuszi munkának a hatékonyság mágikus erejűnek vélt kifejezésére felfűzni az egyes irányzatokat, megközelítéseket. Megállapításunk szerint a probléma gyökere jóval mélyebben húzódik, nevezetesen ott, hogy a hatékonyság kategóriája sincs megfelelően definiálva. Ezért aztán mérni is igen nehéz lenne a segítségével bármit is.

Most folytatjuk a megkezdett gondolati ívet, és néhány papírra vetett tai sabaki-val mozgunk a problémakörrel találkozás pontja körül!

Life in the streets

Ha az edzőtermen kívül is hajlandók vagyunk az aikido-ra, egyáltalán, a küzdőművészetek világára időt szánni, és például követni egy-egy eszmecserét az interneten, akkor hamar szembesülünk azzal, hogy a hatékonyság-para nem csak az aikido-t érte utol. Ha elolvasunk néhány átgondoltan érvelő írást (például ezt itt a ju-jitsu és az utcai harc romantikusnak nem nevezhető kapcsolatáról, vagy ezt, amelyben az elfogultsággal véleményünk szerint nem vádolható szerző a ninjutsu-t és az MMA-t veti össze konkrét szempontok alapján), láthatjuk, hogy a hatékonysággal kifejezni próbált valamiféle harcművészeti érték, a földharcosok gondolatiságát éppúgy foglalkoztatja, ahogy a kung fu egyes művelőit.

Van azonban még egy fontos tanulsága az elmélyedésnek: a hatékonyság-para előbb-utóbb átalakul azzá a kérdéssé, hogy az adott irányzat hogyan vizsgázna az utcán – pontosabban annak művelője, hogy ezzel egy újabb részproblémára utaljunk finoman. Úgy tűnik, minden irányzat esetében megjelenik a szemléletmód kérdése, mely alapján egyes szerzők és harcművészek óvatos – nagyon óvatos – következtetéseket engednek meg arra nézve, egy-egy irányzat hatékonyabb lehet-e másiknál az utcai önvédelmi helyzetekben (de nem abszolút értéken mérve). Vagy legalábbis: az „utcával” összekapcsolt, váratlanul elszenvedett támadások kezelésében. De ugyanez a kérdés vonul végig – csak gyakran kimondatlan formában – számos, harcművészetekkel foglalkozó fórumban is. A „hatékonyabb-mint-másik”-típusú, inkább sugallatok, mint határozott állítások, elsősorban az adott irányzat technikai készletével hozzák összefüggésbe ezt: arra helyezik a hangsúlyt, hogy az irányzat mögötti szemléletmód milyen technikák kifejlődésének adott nagyobb teret.

Ez talán azt jelentené, hogy megtaláltuk azt a viszonyítási pontot – az „utcát” – melyből kiindulva a küzdősportok és harcművészetek skálázhatók lennének? Semmi esetre sem, hacsak nem tennénk le a voksunkat amellett a nyilvánvaló képtelenség mellett, hogy minden tanonc, választott stílustól függetlenül, azért kezdett el tanulni valamilyen küzdő- vagy harci rendszert, hogy az „utcán” majd meg tudja magát védeni. Jól illusztrálja az összemérés képtelenségét az, hogy van, aki – puszta hipotézisként – azt ajánlja, a hatékonyság kérdésének eldöntéséhez megfelelően nagy létszámú csoportnak kellene hosszú éveken át tanítani valamennyi stílusirányzatot, rendszert, ugyanazt és ugyanannyi ideig. Majd ennek végén változatos helyzetekben, ring harctól az „utcai” túlerős fegyveres támadásig bezárólag kellene a tanultakat alkalmazni (így van, ez pusztán gondolatkísérlet). Ám amíg ezt meg nem tesszük, maga a kérdésfeltevés, a hatékonyság-para is felesleges.

Mi magunk is leírjuk itt, mit gondolunk az aikido-ról, a béke harcművészetéről, és hogyan igyekszünk az alapító tanításával összhangban művelni választott harcművészetünket. A „béke” és a „harc” látszólag anakronisztikus ellentétét is fel lehet oldani (ezt nem ebben az írásban tesszük meg), hogy az aikido-ban a harmóniát és az együttműködés, a fejlődés esélyét találjuk meg. Mégis ott kísért a hatékonyság-para: mire megyünk vele az „utcán”? Remélhetőleg semmire – pontosabban úgy megyünk vele sokra, hogy tényleges technikai tudást nem kell alkalmazni. (Erről az aspektusról később, sorozatunk záró darabjában írunk majd.)

Akkor most békésen roppanásig feszítem a csuklódat

Az aikido szemléletéből adódóan csak a tanulás és gyakorlás dimenzióiban formálódik zárt keretek közé a dojo-ban, térszemlélete, a technikák térhasználati módja egyfajta végtelenséget, korlátozás nélküli rendelkezésre állást feltételez. Elméletileg ilyen tér az „utca” is, vagy bármilyen olyan közeg, ahol alkalmazni szükséges a tanultakat. De ez a megállapítás így csak felszíni, pontosabban csak a technikai repertoárra vonatkozik, és nélkülözi azt a szemléletmódot, amit tanulni és követni igyekeznek az aikidoka-k. Vagyis azt, hogy az aikido találkozási pontban kezdődik, és ezt a találkozási pontot a felek együttesen határozzák meg, noha a szituáció irányítását a békés harcművész kell hogy végezze (önvédelmi okokból). A fizikai találkozási pont kijelölése sokkal korábban, a felek percepciója által, az adott térben végrehajtott kinetikus kommunikációval kezdődik, ilyenformán az aikido a találkozási pontban már technika azonnali alkalmazását is jelentheti. Az aikido előkészítése a tökéletességet kereső harcművésznél már korábban lezajlik. Hogy ez az utcai alkalmazásban – felismerés, a reagálás, a helyzet kontrollja a térben, a Budoval összhangban megteremtett „jókor, jó helyen” töredékpillanata – kevésbé átszellemülten, „elvontan”, hanem hirtelen, villanásszerű módon kell hogy történjen? Legegyszerűbb, ha a kérdést – ismét aikidos stílusban – megfordítva válaszolunk: az aikido gyakorlója akkor lehet sikeres, akkor lehet hatékony egy ilyen szituációban, ha ő maga képes alkalmazni ezeket a szemléletmódból következő elveket. Persze számos dolog függ a külső körülményektől, a pillanatnyi állapottól, és ezer más tényezőtől.

Épp ezért ezzel a gondolatmenettel amellett tesszük le voksunkat, hogy felesleges „általános hatékonyságot” keresni az aikido-nál (is), hiszen alkalmazása mindig szituatív és nem kevés dologtól függ. Akár „utcáról” vagy más helyzetről, és a szituáció teréről legyen is szó. Christian Tissier, aki dojonk első számú technikai vezetője és művelt stílusunk meghatározója, nemzetközi hírű, 8. danos nagymesterként nem utcai küzdelemre pozicionálja az aikido-t, noha az aikido elvei és technikai repertoárjának ismerete is alkalmassá teszik arra, hogy segítségével megvédjük magunkat, vagy akár komoly sérüléseket okozzunk a támadónak. Dojonk másik mestere, Tissier shihan tanítványa, több edzőtáborunk vezetője, a 6. danos Stéphane Goffin ugyanakkor a „működő” technikákra helyezi a hangsúlyt. Aikidoja gyors, elegáns, mégis ott húzódik benne a támadó(k) elleni igen-igen hatékony (és ha nem figyelnek, bizony fájdalmas) megoldások ígérete.

Sokan, sokféleképpen megfogalmazták már az edzőtermi gyakorlás és az alkalmazás közötti különbségeket illetve ezek tényét. Az aikido-t időről-időre körüllengő hatékonyság-para már csak ezért is indokolatlan: míg a dojo-ban, edzőtársak és barátok közt az uke tatamin való kényelmes elgurulása a technika vége, addig az utcán egy töréssel befejezett csuklófeszítéssel is zárhatja az aikidoka a megoldást, önmaga védelme érdekében. Ám ez is legfeljebb az adott szituációban való alkalmazás hatékonyságára utal, s nem általában a rendszerére.

Kör közepén állok

Cikkünk utolsó pontjában konkrét példával utalunk röviden arra a képzeletbeli szituációra, amikor egy ketrecharcos és egy aikidoka „összecsap”. Vajon ki „győzne”, melyik rendszer lenne a hatékonyabb? Ebben a vonatkozásban most tekintsünk el attól, hogy a ketrecharcosok gyakran az MMA világából érkeznek (illetve egybe is mosódik a kettő), valamilyen harcművészeti és/vagy küzdősportos előélettel rendelkezve, szisztematikusan készülnek fel versenyszerű küzdelmeikre. A róluk élő kép szerint szívós, az átlagnál jóval nagyobb erőnléttel és állóképességgel bíró férfiak (és nők), akik számos technikában jártasak. Vajon mire jutna egymással egy ilyen „harcos” és egy aikido-t művelő „harcművész”? Itt pusztán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy mennyire értelmetlen hatékonyságot keresni ebben a szituációban.

Gondolatkísérletünkben, amikor kettőjükre rázárják a kör alapú ring ketrecének ajtaját, akkor az aikido-s tesz engedményt a másiknak: ő lép amaz megszokott közegébe. Az erőnlétből, testalkatból fakadó különbségek kérdései furmányosak: egyesek azzal érvelnek, hogy ezek az „utcán” is fennállnak, ezért szabályozott küzdelmi helyzetben sem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani nekik. Ám akkor hogyan lehetne „megmérni” a hatékonyságot? Erre a kérdésre így sem kapunk választ.

A ketrecharcos adott menetrend szerint készül fel azokra a szituációkra, amiben most az aikido gyakorlójával van együtt. Edz, izzad, lesérül, hogy helyt tudjon állni ott, és technikai tudását a zárt térben való alkalmazáshoz igazítja. Az aikido-s – ahogy imént röviden vázoltuk – másképp használja a teret, másképp kezeli a szituációt, amibe csöppent, és vélhetően máshogy próbálja meghatározni a találkozási pontot (amit ő uralhat), mint az MMA-harcos. Megpróbálja megtalálni a módját annak, hogyan lehet vele szemben jó időben, jó helyen, a szűkre szabott térben, úgy, hogy az aikido térhasználati szemlélete alapvetően vég nélküliséget feltételez (pontosabban az Univerzummal való egyesüléshez van köze a spirituális háttérben, de ez itt felesleges kitérő lenne). Hajlékony, gyors, dinamikus mozgásra képes, ám ez persze ellenfelére is igaz lehet. Az aikidoka sokkal kevésbé hajlandó „beleállni” – illetve próbál nem beleállni – a frontális támadásba, a lerohanásba, a satuba fogásba. Vajon képes a tanult módon kitérni egy 50-60 kg-os becsapódási tömeggel érkező ütés elől és a jól kidolgozott izomzatú kart használva, megváltoztatni az egyensúlyi helyzetet és levinni a földre a harcost? Mi lenne az, ami eldöntené kettőjük harcát? Melyik rendszer bizonyulna „hatékonyabbnak”?

A válasz az: nem tudjuk, mert nem lehet megmondani. Két, egymással eleve ellentétes szemléletmódot pakolunk az egyik által sajátjának érzett „terepre”, amelyben helytállásra a ketrecharcos szisztematikusan készül: ez mind neki kedvez, ő van előnyösebb helyzetben. Reakcióban, gyorsaságban, erőben. Ám ebből nem következik az, hogy az aikidoka nem lehetne képes arra, hogy megvédje magát, hogy legalább elhárítsa a támadásokat, ha már ő maga mellőzi azokat. Hogy ez sikerül-e neki, szellemben és testben, vagy csak véletlennek köszönhetően – előre nem tudható. Ahogy az utcán sem. S ahogy akkor sem, ha az MMA-harcos tesz kirándulást a tatamin, amelyre az aikidosok oly szívesen csapkodják oda egymást edzéseinken. Ezzel a gondolatmenettel nem állítjuk azt, hogy az „aikido” legyőzi az „MMA”-t vagy viszont. Arra hívjuk fel a figyelmet, hogy értelmetlen akár a konkrét szituációk alapján összehasonlítani eltérő szemléletmódú és eltérő technikai készlettel dolgozó rendszereket – különösen úgy, ha azt nem is semleges szituációban tesszük.

Aikido-s barátunkat azért engedtük gondolatban a ketrecbe, mert a szituáció bemutatása révén annak valójában relevancia nélküliségére kívántuk felhívni a figyelmet. Épp olyan felesleges kísérlet lenne – ezért fordítottunk ennyit részletes bemutatására –, mint az első részben említett „bullshit” videók alapján eldönteni, melyik rendszer a „jobb”, vagy az „utcát” megtenni a hatékonyság fokmérőjének.

A hatékonyság-para visszatérő mumus a harcművészetek világában, és úgy látjuk, megéri részletesen is foglalkozni részkérdéseivel. Különösen annak tükrében, hogy kimondva-kimondatlanul, de mindig azt a teret, azt a szituációt kívánják sokan mércéül állítani, ahol – reményeink szerint – soha egyetlen harcművésznek sem kell tudását alkalmaznia. Legfeljebb a népszerű számot dúdolva, járhatja az utcát egymaga, furcsa hangulatban.

Figyeld oldalunkat a folytatásért!

S gyere aikidozni!

http://zummaikido.hu

Menj edzőtáborba, ha már meg tudod különböztetni a végtagjaidat!

Menj edzőtáborba, ha már meg tudod különböztetni a végtagjaidat!

Monostory Enikő egyike a legaktívabb edzőtáborba járó aikidósoknak – szinte minden hónapban, de van úgy, hogy minden hétvégén edzőtáborban van. Enikő azt mondja: az elképesztő mennyiségű edzésmennyiség lefárasztja ugyan, de egyben fel is tölti. Arról kérdeztük, hogy mi az oka annak, hogy ennyire sokat edz és hogyan bírja.

(tovább…)