Hatékonyság-para, avagy mibe akarják hajszolni az aikido-t? – 1. rész

Hatékonyság-para, avagy mibe akarják hajszolni az aikido-t? – 1. rész

Írtunk már arról – nem is olyan régen –, hogy létező jelenség időről-időre megkérdőjelezni egy-egy harcművészeti stílus értékét, teljességét. (A probléma másik ágát, nevezetesen, hogy van-e értelme különböző stílusokról beszélni, most figyelmen kívül hagyjuk. Az aikido olyan rendszer, mely saját jogán lett harcművészet. Tény, hogy valamennyi iskola az emberi test lehetőségeit és határait, illetőleg a jó öreg gravitációt használja ilyen vagy olyan módon, de pusztán ezektől még sem a tradicionális, sem a modern megközelítések nem oldhatók fel egymásban.) Az aikido-t gyakran éri az a vád, hogy nincsenek benne igazi megmérettetések (nem kell senkit elgyepálni a tatamin ahhoz, hogy a gyakorló mesterétől megkaphassa a következő fokozatot), a szkeptikusok felróják, hogy a partner együttműködése nélkül nem jön létre technika, és kétségbe vonják ún. éles helyzetű, „utcai” alkalmazhatóságát.

„Az aikido nem hatékony” – mondják.

A problémakör részleteinek kibontásához több írásra lesz szükség. Első bejegyzésünkben megpróbáljuk sűrítetten bemutatni azt az ellentmondásos jelenséget, melyet e sorok írója hatékonyság-parának nevezett el. Mindjárt látni fogjuk: az ellentmondások nagy része abból fakad, hogy azok a szempontok sincsenek egyértelműen definiálva, melyek alapján egyesek stílus-összehasonlításra ragadtatják magukat.

„Zavart érzek az Erőben!”

A harcművészetek és küzdősportok világát, a laikus és gyakran a bennfentes párbeszédeket is, időnként szinte maga alá gyűri a kérdés: melyik stílus vagy rendszer a hatékonyabb? Az aikidosok különösen érzékenyen reagál(hat)nak arra, ha a „küzdősebb” irányzatoktól megkapják, hogy stílusuk ugyan kétségkívül látványos és elismerésre méltó az elszántság, ami műveléséhez kell, de sehol egy igazi támadás, komoly rúgás vagy ütés, agresszió benne, ezért még önvédelemre is csak fenntartásokkal lehet alkalmas. Ha ez így van, akkor szembe kell nézni azzal, hogy sokan nem az aikido-t, hanem más irányzatokat fognak választani testük művelésére, ami hosszabb távon e harcművészet népszerűségének csökkenéséhez, a szervezeti háló meggyengüléséhez vezethet – ez már sportszakmai kérdés is egyben.

Ez a helyzetleírás jól mutatja, milyen következetlenségek mentén folyik vagy éppen akad meg a párbeszéd a harcművészetek világában. Az aikidosok gyakran zavarban érzik magukat: a homályos „hatékonyság” fogalmával kellene mérniük szeretett harcművészetüket, csak épp sehol nem lelhető fel az a skála, amely a zsinórmértéket kezükbe adhatná. Hatékonyság? Mihez képest? S milyen vonatkozásban? Támadásban? Az aikido gyakorlása során tanulnak támadni az edzéseken részt vevők, de a rendszer – nyugodtan mondhatjuk így – egyik filozófiai sarokköve szerint, egy aikidoka nem támad embertársára (legalábbis nem aikidosként).  Támadás esetén viszont nemcsak reagálni lesz képes, hanem a teljes szituációt a kontrollja alatt tudja tartani. Hogyan lehetne hatékony így a támadásban? Vagy talán az önvédelemben? Annak létezik valamiféle abszolút értéket mutató skálája, mely képes kezelni a szituatív sajátosságokból fakadó különbségeket? Van értelme az önvédelem problematikáját az amúgy is zűrős hatékonyság kérdésével összevonni? S mi a helyzet az aikido alkalmazásával? A szemellenzőn túl, a japán rendőrök aikido-s képzésével, konkrét utcai-késes támadásokat eredményesen kezelő aikido-s technikákkal találkozhatunk – de ha az aikido alapvetően nem a támadásra épül, van-e értelme alkalmazásának kérdését elválasztani az önvédelemtől és a helyzet kontrolljától?

Látható, hogy itt olyan rétegzett problémakörrel állunk szemben, mely nem oldható meg békés meditációt követő „kiaaaaa!” csatakiáltással. Részletesen fogunk az itt felvetett részkérdésekkel foglalkozni a következő írásainkban. Most maradjunk a hatékonyság zűrzavaros fogalmánál.

Kérem, tegyék meg tétjeiket!

Az aikidos-ok számára a fő problémát, egyszersmind csapdahelyzetet, az jelentheti, ha elfogadják azt a külső törekvést, azt a néha érezhető a nyomást, hogy harcművészetüket a „hatékonyság” skáláján helyezzék el. Ez azt vonná maga után, hogy valamiféle sorrendet kellene felállítani, egy tengelyre helyezni az aikido-t más irányzatokkal. Ott kellene helyet találni neki a karate, a  capoeira, a jiu-jitsu, a magyar vonatkozú baranta, Bruce Lee jeet kune do-ja, a szenegáli laamb birkózás, vagy a küzdősportok eklatáns példája, a thai box között – és a további ismert vagy csak a világ kis szegletében gyakorlott rendszerek társaságában. Vajon milyen hatékonysági értékűnek gondolnánk az aikido-t egy 10-es skálán? 3-as vagy 7-es értékűnek? Mi lenne a szempontrendszer, ami szerint pontozunk? Utcai támadások kivédése vagy ketrecharcban helytállás? Mi történne ezek esetenkénti sajátos vonatkozásaival? S azok, akik a hatékonyság címkéje alatt keresik a Nelson-dobás lehetőségét az aikido-n (hogy ezzel a képzavarral éljünk), hogyan helyeznék el favorizált rendszereiket e problémás skálán?

Úgy tűnik, a hatékonyság varázslatos fogalmával legalább két alapvető probléma is akad: egyrészt nem tudjuk, hogyan is lehetne használható abszolút értéket faragni belőle, másrészt ha lenne is konszenzus ebben, mégis csak egy olyan szempontrendszer ráerőltetése lenne az aikido-ra vagy más irányzatokra, amit azok (pontosabban művelőik) nem feltétlenül akarnak. Ellenben kényelmetlenül érezhetik magukat, bizonyítási kényszer alatt, hogy az aikido igenis komolyan vehető harcművészet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az aikido világán belül is felmerül időről-időre az identitás, vagy egyszerűen csak mibenlétének kérdése, a gyakorló önfejlesztésén túli vonatkozások – az aikido-t választóknak célszerű kikerülni a hatékonyság-para csapdáját, és a felmerülő kérdésekre önerőből válaszokat keresni, nem pedig valamiféle bizonytalan fogalomhoz mérni a Bushido ezen modern megjelenési formáját.

Itt említjük meg a másik, még inkább megtévesztő és gyakran előforduló kijelentést: „az aikido nem működik.” Nem szeretnénk indító írásunkat hosszasan nyújtani: a fenti megfontolások erre a bizonytalan kritikára is érvényesek. Ha a partner együttműködik, létrejön a technika. Ha nem működik együtt, az edzőteremben nincs technika – az “utca nyelvére” lefordítva viszont akkor rosszabbul is végezheti. Az aikidoka nem támad vissza, de ha nincs támadás alatt, nem is kell technikát csinálnia. Nem sérül meg senki. Látható: az aikido saját alapelvei szerint, nagyon is működőképes rendszer. De vigyázat! Ezt önmagában nem az igazolja, hogy több millió gyakorlója van világszerte. A helyzet fordított: az aikido csekély számú alapelvének megértése adja ki azt az irányzatonként néhol árnyalataiban eltérő, de mégis mindenütt azonos strukturális vázat, amelyre az aikodo forma- és technikai gazdagsága felépül. Úgy is mondhatnánk: valójában nem a technikai repertoár széles, hanem az aikido alapelveinek érvényesítése száz, ezer technikai variánsban is elképzelhető. Ezt tapasztalja meg sok-sok gyakorló az edzéseken, és fogadja be (!) az aikido-t működő és vitális rendszerként.

Aikido vs. MMA/karate/kung fu/… – az igazi „bullshit” videók

Természetesen nem állítjuk, hogy valamennyi így címkézett vagy címzett videó megtévesztő lenne, amely a népszerű videó megosztókon azzal kecsegtet, hogy bemutatja, mire megy egymással két eltérő rendszer – pontosabban képviselőik – egy összecsapásban. Sok értékes anyagot látni adott rendszerben magas szintre eljutott mesterek “egymás ellen” tartott barátságos bemutatóiról. Azok azonban, melyek (le)minősítő szándékkal, szinte kárörvendéssel villogtatják egy-egy stílus képviselőjének (le)szereplését egy másik iskola képviselőjével szemben, jószándékú aikidos-ok vagy ketrecharcosok által sem vehetők komolyan. Nem csak azért, mert mindig találni egy ellentétes előjelű anyagot is, hanem mert egy-egy ilyen videó és az abban szereplők, nem feltétlen árulnak el mindent az adott rendszer logikájáról, elveiről. Amit látsz, az nem több egy-egy pillanatfelvételnél, nem elég messzire mutató következtetésekhez. Bármilyen izgalmasnak is tűnik, kerüld azokat a videókat, melyek az egyik irányzat leminősítési szándékával mutatják be stílusok találkozását, és foglalkozz inkább a heti, havi edzésterveddel!

Mi pedig folytatjuk: a következő írást egy roppant izgalmas kérdésnek szenteljük, mégpedig az aikido térhasználatát vetjük össze a ketrecharcosok szorult helyzetével, a hatékonyság-para tükrében. Előre bocsátjuk: az igazi pikantériát nem a zárt térben küzdők sajátos helyzete és az aikido térigényessége fogja adni. A sorozat ezt követő részében külön kitérünk majd az önvédelmi hatékonyság problematikájára is.

Kísérj minket figyelemmel és persze várunk edzéseinken!

Kezdő aikido-tanfolyamot indítunk 2016. januárjától!

Kezdő aikido-tanfolyamot indítunk 2016. januárjától!

“A Béke Művészete veled kezdődik”

– mondta Ueshiba Morihei, az aikido alapítója.

 

2016. január 11-től a Zumm Aikido Egyesület három hónapos kezdő aikido-tanfolyamot hirdet olyanoknak, akik még nem vettek részt aikido-edzésen, vagy újra elkezdenének aikidózni.

 

A kezdő aikido-tanfolyam tematikája:

– légzés, légzőgyakorlatok
– a fizikai test anatómiailag helyes megerősítése, nyújtások és erősítés
– lépések az aikidóban
– ütő- és rúgótechnikák
– gurulások, esések
– alapvető aikido-technikák
– a harcművészet alapelvei, filozófiai és elméleti háttere

 

Tanulás oktatás aikido lanyA kezdő aikido-tanfolyam helye és ideje: Budapest, XIII. kerület, Tüzér utca 56., hétfő-szerda-péntek, 19.00 – 20.30, 2015. január – február – március

Első edzés és regisztráció: 2016. január 11., hétfő, 18.45.

Utolsó edzés: 2016. március 11., péntek

A tanfolyam egy edzőtáborral és vizsgával zárul, amelyről a résztvevők oklevelet kapnak.

A kezdő aikido-tanfolyam ára: 22.000 Ft

(ha a tanfolyamra jelentkezel, az edzés havidíjához képest automatikusan 5000 Ft kedvezményben részesülsz!)

Mit kapsz az aikidóval?

– Határozottabb és magabiztosabb leszel – jól jöhet, ha egyedül mész haza éjjel.
– Képes leszel kontroll alatt tartani saját magad, idővel másokat is – “éles” szituációkat csak hidegvérrel lehet megoldani.
– Megtanulsz ügyesen, könnyedén mozogni – nem fulladsz ki, ha elromlik a lift.
– Nyitottabbá, érdeklődőbbé és türelmesebbé válsz – előny a hétköznapi élet minden területén.
– Magad mögött hagyod a stresszt, kevesebbet fogsz idegeskedni – mindenképpen jót teszel az egészségednek.
– Új barátokra találsz egy nyitott, jófej közösségben – tartozni fogsz valahová.

Kattints ide, hogy megnézd az edzések helyét is időpontját!

Mi történik az első edzésen? Kattins ide és választ kapsz a kérdéseidre!

Milyen egy edzés? Nézd meg a videónkat:

Jelentkezz!

Ha január első hetében jelentkezel, további árengedményt adunk a január 9-i, bevezető edzőtáborunk árából!

Hogy éld túl az első hónapokat: 7 tipp kezdő aikidósoknak

Hogy éld túl az első hónapokat: 7 tipp kezdő aikidósoknak

Amikor valaki elhatározza, hogy aikidózni kezd és mindezt felnőtt fejjel teszi, főleg ha még más küzdősportot sem űzött korábban, mindenképp bátorságra vall és nagy tiszteletet érdemel.

 

Az ilyen emberek általában kíváncsian és lelkesen állnak a dolgokhoz, mert a tatami széléről az aikido látványa nem más, mint könnyed szép mozgás, szinte tánc, ahogy a hakamák suhannak, félelmetes dobások, amik sosem fájhatnak, mert az aikidóka felpattan és újra és újra élvezi, hogy eldobják.

 

aikido edzes

 

 

Ámde… ahogy valaki beáll edzeni, hirtelen fogalma sincs, melyik keze melyik, nem bírja tüdővel, megzavarodik… amikor a dolgokkezdenek letisztulni, találkozik egy olyan támadóval, vagy támadással, ami megint összezavarja az egészet…

Ezért összeszedtünk néhány alapelvet, amelyek segítségével bárki túlélheti az első hónapokat, az első évet az aikidóban – és ez átsegítheti az esetleges buktatókon!

Légy türelmes!

Evidens, hogy az embernek két keze és két lába van, bal és jobb. Amint a kezdő aikidózni kezd, ezek a végtagok hirtelen megsokszorozódnak, kicserélődnek, nem reagálnak. Türelem! Előbb-utóbb „újra” megtanuljuk uralni és irányítani a megfelelő testrészeket. Idővel gurulni is és később esni is megtanulunk.

Tényleg! Mindnekinek sikerül – van, akinek előbb, van, akinek utóbb – de nem szabad feladni!

Kérdezz!

Ha eljutunk oda, hogy értjük, milyen technikát mutatnak be, még mindig nem jelenti azt, hogy mi magunk is rögtön meg tudjuk csinálni (lásd fent), bármennyire úgy érezzük. Ilyenkor az ember azt használja, ami leginkább megkülönbözteti valaha volt őseitől: elkezd beszélni, kérdezni. Eleinte persze nem árt a szóbeli instrukció, de törekedni kell arra, hogy a beszéd helyett a testünkkel tapasztaljuk meg a technika útját.

Figyelem! Ne a partnerünktől kérdezzünk: menjünk oda a mesterhez, hajoljunk meg és kérjük meg, hogy magyarázza el újra a technikát!

Dolgozz vele, ne ellene!

Túl nagy és erős az ellenfél? Az aikidó hatékonysága abban rejlik, hogy olyan irányba kényszerítjük az ukét, ami neki kellemetlen ezért , hogy ne fájjon, együtt működik, elgurul, vagy lehasal. Izomra lehet gyúrni, ízületre nem! (Illetve: az izület is erősödik, persze, de egy idő után akkor is feszül, ha valakinek nagyon nyúlékonyak és erősek az izületei.) Mindegy mekkora vagy, akkor is fájni fog! De ha pontosan időzítesz, együtt mozogsz, jókor gurulsz el, vagy fekszel el a technika közben, akkor nem okozhat neked fájdalmat az aikido. Amennyiben mégis úgy érzed, hogy fáj, kopogj a tatamin, vagy kopogj magadon, próbálj mozogni! Nem érdemes hősködni! Fogd fel inkább hasznos nyújtógyakorlatnak az egészet, ne harcolj a tested ellen!

Lazíts!

Izomláz? Eleinte természetes dolog, hiszen megmozgatunk olyan izmokat, amit eddig nem biztos, hogy az aikidózás előtt aktívan használtunk. Meg kell tanulni az”ellazítás művészetét” is, elfelejteni azt a természetes reakciót, hogy izomból dolgozzunk, ha nem megy, erőltessük. Mint mindenhez, ehhez is idő kell – ne add fel, menni fog!

Vizsgázz! Méresd meg magad!

Ha már sikeresen eljutottál oda, hogy felismered a gyakorlatokat, meg is tudod csinálni, előbb-utóbb a mestered vizsgáztatni szeretne. A legfontosabb dolog, hogy higgy neki, higgy magadban! Ne kezdj el kétségbe esni, ha a technikákat nem olyan szinten tudod megcsinálni, mint magasabb fokozatúak. (Nem akarunk elkeseríteni: a vizsgaelvárások mindig csak szigorodnak, tehát minden vizsgát nehéznek fogsz érezni. Ha túl könnyű lenne, unnád.)

Természetes, hogy egy kezdő tanítvány nem fog úgy gurulni, mozogni, esni, mint magasabb fokozatú társai. Nem érdemes összehasonlítanod magad másokkal! Ne feledd: az aikidóban mindig önmagadhoz mérten kell fejlődnöd.

Ne bízd el magad!

Amikor már egy ideje aikidózól, és egyre jobban mennek a dolgok, az ember óhatatlanul kezdi elbízni magát. Már nem figyel görcsösen a mozdulatokra, könnyedén dolgozik, elégedett magával, ezért, – persze önkéntelenül – szép lassan elkezd kihagyni dolgokat, (helyes állás, megfelelő hosszúságú lépés, kéztartás) Egyszerűen, mert rutinnak érzi. És ez hiba. Ilyenkor jön a hidegzuhany: ami Marcsival működött, mert ő 45 kiló és kedves, az Petivel nem megy, mert ő nehezebb erősebb magasabb, és nem hagyja magát. No kétségbeesés! No para! Az aikidó tanulás hosszú-hosszú folyamat, és minél tovább tanulod, annál inkább rájössz, hogy még mennyi mindent nem tudsz.

Járj rendszeresen!

Ez az egyik legfontosabb: a fejlődésed nem áll meg, ha folyamatosan jársz. Ki lehet hagyni edzéseket, lehet valaki beteg, költözhet el máshová, lehet új munkahelye: de járni kell ahhoz, hogy eredménye legyen. Ha fejben ott vagy, tudatosan jól akarod csinálni, figyelsz, próbálkozol, nem adod fel, és türelmes leszel önmagaddal szemben, akkor előbb utóbb meglesz az eredménye.