A Dan-fokozatok inflációja: tévútra lépett az Aikido?
A Dan-fokozatokat manapság tömegesen kapják az Aikido gyakorlói és a legszomorúbb, hogy ezek – egyes esetekben – nem bizonyítanak semmilyen valódi készségszintet vagy jártasságot. De ha továbblépük a hatásvadász címen, a kép igazából elég vegyes.
Kezdjük a kályhától.
1880 körül Jigoro Kano, a Judo megalapítója elkezdte átalakítani a Jujutsu-t azzá, amit ma Judo néven emlegetünk. Ugyanebben az időben megindult egy mozgalom, hogy a Kenjutsu-t átalakítsák egy Kendo nevű versenyszerű harcművészetté. Kano 1883-ban néhány tanítványának megadta az első „Shodan” rangot. A Kano által kezdeményezett és a Kodokanban használt judo rendszer a GO nevű sakkjátékból (a japán sakkból) vette át a DAN (段位) fokozatok rendszerét.
Shodan, a legelső fokozat
初段 Shodan: Az első kanji jelentése: „első alkalom, kezdet”, a második kanji „fokozat, lépcsőfok, lépcsőfok”. A „shodant” gyakran fordítják hibásan „első danra” és sokan a fekete övvel azonosítják. (Egyébként annyiban logikus a dolog, hogy ez az első dan, amit az aikido és más harcművészetek gyakorlói megkapnak.)
1895-ben, Japánban megalakult a Dai Nippon Butoku Kai, amelynek az volt a célja, hogy átláthatóvá tegye, egységesítse és államosítsa a harcművészeteket. A Dai Nippon Butoku Kai olyan címeket (Shogo) osztott ki, mint a Renshi, Kyoshi és Hanshi a Shogóban. Később bevezették a Dan-fokozatok rendszerét. A shogo (称号) japánul egyszerűen „címet” vagy „rangot” jelent, és a szó számos területen használható, például hivatalos nemesi címek, katonai rangok, tudományos rangok stb. esetén, valamint informálisan a sport világában, barátok között stb.
A renshi-t a 4-5. danra, a kyoshi-t a 7. danra, a hanshi-t pedig a 8-9. danra léptették elő. A Shogo és a Dan rangok nem kapcsolódtak automatikusan egymáshoz. Néhányan Dan-fokozatot kaptak, de Shogót nem, míg mások Shogót kaptak, de Dan fokozatot nem.
(A Dai Nippon Butoku Kai a második világháborús vereség következtében 1946-ban feloszlott, majd 1953-ban újraalakult. Annak ellenére, hogy azonos nevű szervezetet hoztak létre, nincs köze az eredeti Dai Nihon Butoku Kai-hoz: ez egy magánszervezet, amely nem részesül semmilyen kormányzati támogatásban, sem az ismertsége, sem a tagsága nem akkora már, mint a háború előtt. A háború előtti szervezet nagy tiszteletnek örvendett, a japán kormány is támogatta.)
1917-ban a Kenjutsuban, a judóhoz hasonló, áttértek Dan-fokozatokra. Ekkor még csak godanig ment a rendszer, utána a seirensho (renshi), kyoshi és hanshi címek következnek. 1919-ben a Dai Nippon Butoku Kai a Kenjutsu elnevezést kendóra változtatta.
A dan fokozatok rendszerét fokozatosan átvették más harcművészetek, köztük az Aikido is, amelyet Ueshiba Morihei, az Aikido alapítója 1940 körül vett át. Ueshiba néhány idősebb tanítványa gyorsan magas dan fokozatba emelkedett, például Kenji Tomiki (富木 謙治) még ugyanebben az évben megkapta az első 8. dan fokozatot.
Franciaországban külön, államilag szabyozott vizsgarendszert vezettek be, ott például elszakadt egymástól a japán és a francia Dan-fokozat. Számos olyan példát ismerünk, amikor valaki 5. danos volt a francia rendszerben és nem volt semmilyen fokozata a japán rendszerben; ebből keletkeztek feszültségek és viták, így mostanra a franciák és a japánok látványosan törekszenek arra, hogy aki ismertebb aikido-oktató, annak mindkét rendszerben ugyanakkora fokozata legyen. Így történhetett meg, hogy egyes magas rangú aikidósok a japán rendszerben kivárási idő nélkül vagy egyszerre csak a „semmiből” kaptak meg magas fokozatot a japán rendszerben. (Azért írjuk idézőjelben, mivel nyilván a tudásuk és a fokozatuk nem egyezett egymással, csupán a japán rendszer nem jegyezte őket.)
Mindebből látszik, hogy a Dan-fokozatok rendszere nem tökéletes, sőt, erősen szubjektív. Diplomáciai érdekek, politikai csatározások, ismerettségek, elismertségek is erősen befolyásolják, ki, mikor és milyen fokozatot kap. Korábban a japán rendszer nagyon konkrétan megfogalmazta Dan-fokozatokhoz szükséges követelményeket, de ez is csak egy lista technikákról, katákról és/vagy a shiai beírásával szerzett pontokról szólt.
Eklatáns példa erre a japán íjászat, a Kyudo
Aki Kyudo-t kezd el gyakorolni, annak a nyilat a célba kell lőnie. Valakinek, aki magas szinten van, ugyanabba a célba kell lőnie a nyilat. Alapvetően nincs különbség, mindketten kilövik a nyilat.
De nézzünk egy szórakoztató és egyben tanulságos példát a fokozatokra. Figyeld meg a megfogalmazást:
Shodan: A lövési formának (Shakei) és a formális mozgásnak (Taihai) összhangban kell lennie a standard formával. A nyilak elhelyezésében (Yadokoro) nem lehet rendezetlenség.
Nidan: Mind a lövési formának (Shakei), mind a formális mozgásnak (Taihai) jó elrendezésűnek kell lennie, a lövési technika (Shajitsu) alkalmazása során a spirituális energia (Kiryoku) bizonyítékával. A nyilak elhelyezésében (Yadokoro) kevesebb bizonytalanságnak kell lennie.
Sandan: A lövési forma (Shakei) jobban megalapozott és a formális mozgás (Taihai) stabilabb. A légzés rendezett, és a lövési technika (Shajitsu) alkalmazása követi a lövés (Shaho) elveit. A nyílnak egyenesen kell repülnie, és nagyobb következetességgel kell eltalálni a Mato-t (Tekichu).
Yondan: A lövési forma (Shakei) jobban megalapozott és a formális mozgás (Taihai) stabilabb. Helyes légzésnek kell lennie, a lövési technika (Shajitsu) alkalmazásának összhangban kell lennie a lövés elveivel (Shaho), és a Hanare-nak élesnek kell lennie. Következetességet kell elérni a Mato (Tekichu) eltalálásában.
Godan: A lövési formának (Shakei), a lövési technikának (Shajitsu) és a formális mozgásnak (Taihai) összhangban kell lennie a lövés (Shaho) elveivel, és a kifinomultságnak (Shahin) nyilvánvalónak kell lennie. Különösen a fejlődésnek kell megmutatkoznia az előző szintekhez képest.
Rokudan: A lövési forma (Shakei), a lövési technika (Shajitsu) és a formális mozgás (Taihai) elérte a kiválóság szintjét. A lövészet magas szintű kifinomultságot mutat (Shahin).
Nanadan: A lövési forma (Shakei), a lövési technika (Shajitsu) és a formális mozgás (Taihai) természetes módon nyilvánul meg a testben. A lövészet elérte a kifinomultság (Shahin) és a mesteri tudás magas szintjét.
Hachidan: A technikának tökéletesnek kell lennie, a legmagasabb szintű kifinomultságnak (Shahin) és a lövészet művészetének megtestesülésének.
Kyudan: meg kell mutatkoznia a Kyudo végső igazságának.
Judan: hm, ahha.
(Vajon mit jelent, hogy „rendezettebb”? Mihez képest? És mi a Kyudo „végső igazsága”?)
Most nézzünk egy másik példát a fokozatokra!
Shodo – Nem harcművészeti Dan-osztályzat: A shodo 書道, néha shuji 習字-nak is nevezik, Japán egyik legrégebbi hagyományos művészeti formája. Ez a japán kalligráfia művészete, amit úgy lehet fordítani, hogy „az írás útja”: a kanjit, a kínai írásjeleken alapuló japán írásmódot valódi műalkotássá alakítja át. A lényeg az, hogy a kanjit a lehető legszebben vigyük papírra.
Minden egyes kanji több „vonásból” áll, amelyeket a megfelelő sorrendben és módon kell elhelyezni. Oda kell figyelni a vonások hosszára és szélességére, arra, ahogyan nyúlnak, kapcsolódnak és egymásba folynak.
A legtöbb shodo iskolában az „alapok”, a „kezdő modell” és a „haladó modellek” fogalmát használják. A modellek alapvetően különböző típusú írások arról, hogyan kell a kanji, hiragana és katakana, a japán írás 3 különböző módszerét megfesteni.
A shodan fokozat megszerzéséhez el kell sajátítanod a shodo alapjait, és el kell készítened egy kalligráfiát a kezdő modell alapján.
A shodantól a tanulóknak a kezdő modell helyett a haladó modell alapján kell elkezdeniük a kaisho írás megfestését. Sandantól a tanulók elkezdhetik a reisho és tensho stílusok használatát. Szandanból a tanulók a shoyuu galériába (書友ギャラリー) is benyújthatnak műveket, ami egy viszonylag szabad formájú lehetőség. A galériamodell csak szavakat jelent nyomtatott szövegben: a beküldő művésznek kell eldöntenie, hogy milyen stílust használ.
A harcművészetekhez hasonlóan a shodóban is több iskola és stílus van, és mindegyikük más-más modellt használ a Dan fokozatok rendszerében. De minden iskola a kanjit, a hiraganát és a katakanát festi. Alapvetően olyan, mint a Kyudo, mindenki kilövi a nyilat.
Az aikido és a dan-fokozatok rendszere
Az aikidót jellemzően harcművészetként népszerűsítik, és önvédelmi céllal is hasznosítható. Másrészt az Aikido a „harmónia” megteremtésének módszereként is népszerűvé vált. (Néhányan a „harmónia” szót rosszul definiálják és gyakran „new age” vagy „spirituális”, „ezoterikus” fogalomként értelmezik- erről majd írunk egy másik blogbejegyzést.) Kevesen tudják, hogy az aikidónak létezik egy másik formája is, sokat a vitatott „Sport Aikido” rendszer. Egy olyan versenyzési módszer, amely az Aikido technikai alapjait használja, a Kodokan Judo és a sport-Kendo hatására.
A Dan-fokozatok rendszerét az Aikidóban is rangsorolási módszerként használják, akárcsak más harcművészetekben. A Shodan rang megszerzéséhez a művészet alapjait kell elsajátítani. A korábban tárgyalt művészetek, mint a Shodo és a Kyudo, szintén ezt fejezik ki.
Az Aikido azon alapul, hogy hogyan használd az elmédet és a testedet a környezetben és a benned lévő nyomás alatt. A legjobb teljesítményhez nem csak a testtartásnak és a mozgásnak kell optimálisnak lennie, de az elmédnek a végrehajtandó feladatra kell összpontosítania.
Az Aikido technikáit egy sor elméleti összefüggés, úgynevezett alapelvek kötik össze, amelyeknek a nagy része más harcművészetekben is megtalálható. Néhány példa: a „Shizentai” – a természetes testtartás fogalma – ez egy olyan testtartás, amely képessé teszi az Aikido gyakorlóját a leghatékonyabb mozgásokra a technikákhoz. A „Ju no ri” – védekezés ellenállás nélkül. A „Kuzushi” – a kibillentés, vagy az egyensúly megzavarása. A „Ma-ai”, vagyis a megfelelő távolság. A „De-ai”, vagyis a megfelelő pillanat kiválasztása.
Az Aikikai Aikido Dan-fokozatainak rendszere arra épül, hogy 4. danig mindenkinek vizsgáznia kell, a vizsgakövetelmények egységesek, fent vannak a Hombu dojo (a központi edzőterem) honlapján. A Hombu dojo arra törekszik, hogy a vizsgákat bizottságok előtt tegyék a gyakorlók, elkerülendő a személyes szimpátia és a szubjektív szempontok érvényesülését. Ugyanakkor ez a rendszer sem garantálja, hogy embereket csupán szimpátia alapján osztályozzanak és léptessenek feljebb vagy buktassanak meg. A vizsgáztató bizottságokat az egyes tagországokban működő Aikikai-szervezetek hozzák létre, ahol ugyanúgy emberek ülnek, ugyanúgy szimpatikusak vagy nem szimpatikusak egymásnak és eszerint ítélik meg egymás tanítványait, szervezeteit. Így a problémát a Hombu dojo sem tudja kikerülni, a vizsgáztatás rendszere ugyanígy félig-meddig szubjektív marad. Ha erősen hunyorítunk, az objektv követelmények mindenkire érvényesek, a gyakorlat azonban sokszor eltér ettől.
4. dan felett pedig végképp elveszik a Hombu dojo kontrollja, illetve az objektivitás (írom ezt 5. danosan). Hiszen ezek a bizottságok ajánlják nekik – bizonyos szempontok figyelembevételével – a magasabb danfokozatokra az egyes aikido-gyakorlókat. Így kapnak szimpátia, kor, politikai helyzet, kapcsolatok vagy vagyoni befolyás alapján egyes aikidósok magasabb fokozatokat.
Tegyük hozzá: azok, akik 4. danig eljutottak, ritkán „rosszak” és ennek megítélése ilyenkor nagyon nehéz. Az aikidóban nincsenek versenyek, ez nagy előnye és egyben hátránya is ennek a harcművészetnek, ugyanis nincs objektív mérője annak, hogy ki a „jobb”. (Lásd még a Kyudo vizsgáztatási alapelveit.) Az elv az, hogy a gyakorlónak minden alkalommal magánál kell jobbnak lennie.
A Dan-fokozatok rendszerének pénzügyi vonatkozása is van: szép összeget kell ugyanis fizetni a magasabb fokozatokért, amelynek egy része a helyi szövetség, másik része a Hombu dojo pénztárcájában landol. A politikai-hatalmi vonatkozás pedig egyértelmű: az a szervezet erősebb, ahol több magasabb fokozatú edz.
Mit lehet mindezzel kezdeni a Dan-fokozatok rendszerében?
Ha szigorúan erkölcsi-morális alapon vizsgáljuk a kérdést, mondhatjuk, hogy mindez a rendszer rossz, korrupcióra, bratyizásra ad lehetőséget és kis pénzzel, befolyással „bárki lehet” magas fokozatú harcművész – de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy bárki besétál az utcáról és a derekára kötik a fekete övet 86 dannal. Nyilván, egy magasabb fokozat eléréséhez is rengeteg gyakorlásra van szükség. A rendszert azok tudnák racionálissá tenni, akik a csúcsán helyezkednek el – a szövetségek vezetői, a Hombu dojóban tanító mesterek.
Gyakorlati szempontból nézve pedig be kell vallanunk: eddig jobb rendszert eddig nem találtak ki. A fokozatokat valahogy számon kell tartani és amíg több százezer, akár millió aikidós gyakorol a világban, ezeket adminisztrálni kell.
Te mit tudsz tenni?
Gyakorolsz tovább. Igyekszel a legjobbat kihozni magadból. Szorgalmasan vizsgázol és megbízol a mesteredben. (Ha nem bízol meg benne, érdemes egy másikat keresni.) Ha már van rálátásod a technikákra, a rendszerre, megkérdőjelezed, teszteled és ezáltal javítod az egészet. Az Aikido nem statikus rendszer, folyamatosan alakul, fejlődik, változik. Lehet, hogy pont Te fogod megreformálni 10-20 év múlva?
Ne feledd: a dan-vizsgával érkező papírdarab Japánból gyönyörűen mutat a falon. De csak a mestered és te tudod, hogy a harcművészeti jártasságaidat híven tükrözi-e és valóban rendelkezel-e ezekkel a képességekkel. Igyekezz azon dolgozni, hogy ne csak a papírjaid száma, de az önismerted és az önmagaddal való viszony is fejlődjön és szembe tudj nézni azzal, hogy sem a rendszer nem lesz tökéletes, sem a technikád. De törekedned kell rá.
