10 hiba, amit elkövethetsz az aikidóban

10 hiba, amit elkövethetsz az aikidóban

Tisztázzuk előre a dolgokat: ezt a posztot nem azért írjuk, hogy ujjal mutogassunk bárkire, amiért hibát követ el. Mindenki követ el hibákat. Sőt, továbbmegyünk: az aikidóban (és nagyon sok más harcművészetben, művészetben, sportban, vagy egyéb emberi tevékenységben) az ember úgy fejlődik, hogy hibát követ el gyakorlás közben. Az oktatója, oktatói pedig felhívják erre a hibára a figyelmet (nekik ez a dolguk), ő pedig kijavítja saját magát. A legjobb aikidós (erről is volt már korábban szó) az, aki ugyanazt a hibát kevésszer követi el – hiszen így gyorsan fejlődik.

Nézzük, mik azok a gyakori hibák, amik rendszeresen visszatérőek az aikidóban – ha ezeket elkerülöd, gyorsan fogsz fejlődni:

1. Ha nem jársz rendszeresen

Sajnos az aikido nem az a tevékenység, mikor az ember egyszer-egyszer elmegy tollasozni a barátaival, vagy a családjával a Margit-szigetre, vagy kerti grillezést rendez a hátsó udvaron. Mert míg egy vidám tollasozásra, grillezős bulizásra a nyáron van párszor idő és mindenki jól érzi magát, addig az aikido nehezen adja magát: sok és rendszeres gyakorlásnak el kell telnie, hogy az ember élvezhesse az együtt mozgást, a flow-t, a harmóniát. A jó hír, hogy van, aki már pár hét után megérzi, miről van szó, van, akinek ez egy kicsivel több időbe kerül. Akármelyik csoportba is tartozol, a rendszeresség szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj és ez általában heti két edzést jelent. Annak, hogy felbukkanj kéthetente, háromhetente, vagy havonta egyszer, sok értelme nincsen, az még talán szintentartásra is kevés. A szerencsésebbek, sok szabadidővel rendelkezők eljárhatnak heti három, sőt, négy-öt edzésre is, de ismerünk olyan aikidókát, aki napi két-három edzésre jár – Tokióban, vagy Párizsban nem ritka jelenség.

A harcművész attól harcművész, hogy gyakorol!

Természetesen a legnagyobb hiba, ha egyszerűen feladod és nem mész edzeni!

2. Ha nem veszed komolyan, vagy túl komolyan veszed

„Attitude” – így mondják a francia mesterek. Magyarra fordítva „hozzáállást” jelent, mi a magyar kifejezést azért szeretjük, mert egyszerre jelent fejben és testben is egyfajta állapotot. Ez a

  • rugalmas,
  • ellazult,
  • de cselekvésre kész, figyelmes

állapot az, amit az aikido  – és szinten minden tanulási folyamat – megkíván. Ha stresszeled magad rajta, nehezebb, ha elröhögöd és nem figyelsz oda, szintén nehezebb lesz megtanulni. A kifejezést persze lefordíthatjuk a test nyelvére is, erről sokat szoktunk beszélni az edzésen.

Ha egy másik szituációra gondolsz: az aikido egy olyan harcművészet, ami az egész testet komolyan igénybe veszi. Ezért komolyan kell venned a bemelegítést az edzés elején és a nyújtást az edzés után! 

3. Ha bambulsz, figyelmetlen vagy

Ugyancsak a hozzáállás: „Hoppá, bocsánat!” – sokszor hallani ezt a kifejezést, amikor az ember akaratlanul hozzávágja a partnerét valakihez, vagy a falhoz. Ilyenkor csak a szerencsén és az odafigyelők lélekjelenlétén múlik, hogy történik-e sérülés az edzésen. Philippe Gouttard sihan mindig Gibbs ügynököt szokta idézni az NCIS-ből:

„Sose kérj bocsánatot! Csináld úgy, hogy ne kelljen bocsánatot kérned!”

Ha elbambulsz az edzésen, az bizony a legtöbb esetben sérüléshez vezet. A másik fajta bambulás, amikor nem figyelsz oda az oktatóra. A japánok számára alapvető, hogy egy dologra figyelnek egyszerre és az pedig az oktató, amikor bemutatja a technikát, majd a saját gyakorlásuk, amikor edzeni kell. Sok embernek az iskolában egyszerűen nem tanítják meg, hogyan koncentráljon, hogyan figyeljen és jegyezzen meg dolgokat. Az aikido ebben is segít – de csak akkor, ha valóban akarod!

4. Ha csak a vizsgákra gyúrsz, vagy kihagyod őket

A vizsgázás minden harcművészetnek a része – de nem az a cél, hogy sikeres vizsgáid legyenek, hanem, hogy aikidózz. Az aikido tipikusan önmagáért való harcművészet – nincsenek versenyek, ahol legyőzhetnél másokat, nincsenek érmek, kupák. Az egyetlen külső megerősítés a mestered dicséretén kívül, hogy levizsgázol sok ember előtt. Magyarán: az aikido célja az aikido. A vizsgák az úton csak mérföldkövek, ahol megállhatsz, visszanézhetsz, megnézheted, hogyan változik a táj, hogyan változol te, ahogy feljebb jutsz. De aztán tovább kell menni az úton.

5. Ha megállsz, vagy beszélgetsz az edzésen

Nincs ok arra az aikidóban, hogy megállj. Az aikido-mozgás olyan, mint a szív mozgása: ha megáll, meghaltál. Ha megállsz, meghaltál. Tehát törekedj arra, hogy végigmozogd az edzést, egyenletes tempóban! Ha a végére nem fáradtál el, nem zihálsz, valamit nem csináltál jól. Ugyanez igaz a beszélgetésre: arra ott van az edzés előtti idő, vagy az edzés utáni idő. A japán dojókban legtöbbször maximum a technika neve hangzik el, de senki sem beszél. Te se zavard meg vele a többieket, meg saját magadat! Legyen a nyelved végig a szájpadlásodon: ez segít a koncentrációban, légzésben és abban is, hogy nem jár a szád közben.

6. Ha akadályt gördítesz magad elé

Főleg az elején, amikor az ember a bizonytalanságaival és a saját testével küzd, nagyon nehéz az aikido. Sokak számára már az ijesztő, hogy valakit meg kell fogni, vagy meg kell ütni. Pedig ugyanezek az emberek ütöttek már le szúnyogot, vagy fogtak meg kilincset milliószor. A mozdulatokban nincs különbség, csak a szituáció más és emiatt sokan képtelenek a mozdulatot kivitelezni. A legtöbb mester elmondja az edzésen, de mi is leírjuk: az a legjobb, ha nem stresszeled magad feleslegesen, ha nem gondolkozol sokat, hanem a legegyszerűbben és a legjobb tudásod szerint mozdulsz. Ha sokkol az, hogy mozogni kell, meg kell érinteni valakit, ha félsz az egésztől, ha hagyod, hogy a belső bizonytalanságaid, félelmeid átvegyék az uralmad az agyad felett – akkor sosem tudod majd élvezni az aikidót. Bizony, az aikido sokszor agymunka, önismereti munka, türelemjáték. A legegyszerűbb módja, hogy megfigyeled azokat az érzéseket, amiket a gyakorlás okoz és megpróbálod megfejteni – akár a mestered, barátaid, szüleid, akár egy szakértő segítségével -, hogy mi miért történik benned. Az aikidóban önmagunk megfigyelése, megismerése nagyon fontos folyamat és sosem ér véget. Együtt jár – szerencsés esetben a mozgáskultúra és más képességek fejlődésével. Sokan, amikor szembesülnek saját magukkal, a saját korlátaikkal, úgy megriadnak, hogy sosem jönnek többet aikidózni. Az is egy választás, ha rácsapod az ajtót azokra a dolgokra, amiket eddig ne tudtál magadról. Az is egy választás, ha elfogadod, hogy ilyen vagy. Az is egy választás, ha megpróbálsz magadon változtatni.

7. Ha nem jársz edzőtáborba

Akárcsak a vizsgák, az edzőtáborok is fontos részei az aikidónak. Persze, ellébecolhat az ember a saját dojójában évekig anélkül, hogy más aikidósokkal gyakorolna, vagy más mestereket nézne meg – a kérdés az, hogy miért fosztanád meg magad a tudástól és az élményektől? Manapság a legtöbb aikido-dojo még Magyarországon is egyre nagyobb tudást halmoz fel, köszönhetően annak, hogy összejárnak edzőtáborozni, tudást-cserélni. Ilyenkor nem csak az edzőtábort tartó mester ad át tudást, de a különböző klubokból érkező aikidókák is megosztják egymással a tudásukat. Nem is beszélve arról, hogy újabb barátokra tehetsz szert, az edzőtábor közösségi élmény. Az idődtől és a pénztárcádtól függően számos edzőtáboron vehetsz részt – csak figyelni kell a Facebookon felbukkanó kiírásokat, szinte minden hétvégén van valami aikidós rendezvény. Érdemes a tapasztaltabbakat megkérdezni, a Youtube-on utánanézni, kinek a táborába mész el. De aki pl. Magyarországra jön edzőtábort tartani, már nagyon komoly szintet ért el az aikidóban és érdemes rá odafigyelni.

8. Ha nem figyelsz a sérülésekre, vagy éppen ellenkezőleg: ha túlparázod a sérüléseket

Megint csak a szélsőségek: ha bibis a kisujjad, mert kicsit megvágtad a kenyér vajazása közben, kösd be és gyere el edzésre. Amikor viszont úgy rácsapott valaki a karddal, hogy lila és a háromszorosára dagadt, mozgatni se tudod, irány az ügyelet és várd meg, amíg meggyógyul!

9. Ha nem segítesz a mesterednek

A dojo nem működik magától és a mester sem tud mindenre, mindenkire odafigyelni. Vedd le a válláról a terhet: segíts neki takarítani a dojót, reklámozni az edzéseit, szervezni az edzőtáborokat, adminisztrálni. Minden oktató hálás, ha legalább megosztod a Facebookon, hogy mennyire élvezted az edzést tegnap este. Mert, ugye, tudjuk jól, hogy mennyire élvezted! ;-)

10. Ha nem vágod le a körmeidet és nem mosod az edzőruhádat rendszeresen

Higiénia és biztonság. Mondanunk se kell, hogy az ékszereidet is hagyd kint az öltözőben: vagy az ékszer fog megsérülni, vagy az, aki beleakad.

Szeminárium az aikido sűrű leírásáról

Szeminárium az aikido sűrű leírásáról

[Hadd kezdjem egy távoli párhuzammal. Clifford Geertz a kulturális antropológia tudománytörténetének egyik legfontosabb figurája. Kánon, kötelező tananyag, munkássága termékenyítőleg hatott más humántudományokra is, és a jobb antropológiai kurzusukon már a felvételin plusz pontot és elismerő fejbólintást kaphat az, aki néhány szót tud arról mondani. A Sűrű leírás című szöveg Geertz sok fontos írása közül talán a legfontosabb. Egyszerre módszertani eszközkészlet leírása és alapvető szemléletmód, attitűd képviselete, melyet követni ajánl az antropológusnak. Trükkös írás: olvasni könnyű, de számtalan árnyalatát, áthallását megérteni és azok jelentőségét átlátni, igen nehéz. Ezért néhány helyen az a gyakorlat alakult ki ezzel a fontos szöveggel kapcsolatban, hogy vagy az antropológus-képzés kezdetén, „szűz” elmével, a kapcsolódási pontok és minden más szakismeret nélkül, az „elején” kell elolvasni; vagy a tudorok azt ajánlják, hogy csak praktizáló, diplomás társadalomkutatóként, más szerzők munkásságából felkészülten, sokéves gyakorlattal a hátunk mögött, szabad csak elővenni és olvasni Geertz írását. Csak e két véglettől várható az, hogy a szöveg minden titkát felfedje előttünk.]

Miért ez a párhuzam a Zumm Aikido blogján?

Mert Philippe Gouttard edzőtáborán való részvétel a Sűrű leírás esetéhez hasonlítható. Nem, ezzel nem azt állítom, hogy „köztes” állapotban, kezdőcskeként-haladócskaként nem érdemes azon részt venni. De amit a mester képvisel szemináriumán, az leginkább a geertzi esszencialitáshoz hasonlítható – aikikai aikidoban. Gouttard shihan 7. danos, de ő Philippeként van jelen, és nem senseiként a saját szemináriumán. Olyan derűvel közelít a résztvevőkhöz és ahhoz is, amit gyakoroltat velük, amely csak a nagyon mély, szeretetteljes humánummal és megértéssel rendelkezők sajátja, mint volt az említett antropológus-tudósnak is. Azoké, akik képesek elfeledtetni a tanítványokkal (és e sorok írója „egy áttétes” forrásból tudja, ilyen volt Geertz is), hogy amit csinálnak, és az a közös jelentés, amit nem csak létrehoznak, de együtt meg is élnek, ténylegesen nem létezhet nélkülük.

A jelenük, az ’itt és most’-juk, a harájuk és az összekapcsolódásuk nélkül.

Mert a világ eredendően abszurd és értelem nélküli, de mi – például az aikidoval – képesek vagyunk jelentéssel felruházni.

„A technikát tudjátok”

Philippe elveket tanít, pontosabban elveket tudatosít. Az idén szeptemberben Prágában megrendezett szemináriuma két dologról szólt: izzadtságról és axiómákról. Csak érintőlegesen formalizáltunk. Csak mértékkel kihonoztunk. Csak nagyvonalúan figyeltünk mozdulatainkra, az ívre, a kézfej tartására, a lábmunkára, szóval mindarra, aminek hibájáért bárkinek a mestere már az alapozó vizsgákat is leállítaná az otthoni dojokban.

A technikákat tudjuk. Ki így, ki úgy, esetlenül vagy mérnökien, de tudjuk. A mester – miközben fél óra alatt annyi elevenre tapintóan lényegi megállapítást tesz az aikidoról és azon keresztül az életről is, hogy a sikertrénerek szűkölve könyörögnének a harmadáért is – azt kéri, azt sugallja, engedjük el, amit tudunk. Szabadítsuk fel magunkat a formalizáltság alól.
Tudjuk, ezért engedjük el. A technikákat.

Az összest. Mert a technikák csak vetületei, manifesztumai, testtel és szellemmel meghozott, azonnali élőáldozatai – akár tetszetősek, akár nem – azoknak az elveknek, melyekből az aikido áll.

Mert az aikidos nem technikákat csinál. Nem formalizál. Elveket hagy érvényre jutni, és mert elvekben gondolkodik, ezért – ahogy le is írtuk – hatékonyságát nem ütésekben és rúgásokban méri. Akkor, amikor már elég magas szinten van ahhoz, hogy hátra tudja hagyni azokat a kötöttségeket, melyek addig az építkezés alapjai voltak. Amikor megérti azok funkcióját, szerepét, tudatosítja elhagyhatóságuk momentumát. Vagy akkor, amikor még mintegy először lépve fel a tatamira, nem tud formalizálni. Beavatatlan ösztönösséggel keresheti azt, mit is lehet vagy kellhet csinálni.

Játszunk

Próbálkozunk. Érzünk. Összeérünk. Izzadunk. Egymásra is.

Sűrű leírást keresünk.

Keressük amit megtalálni kell, és Philippe lényegében nem is javít ki. Csak mosolyog. A teljesen kezdőn, aki még a lábait keresi, és most eszmél csak rá, valójában fogalma sem volt róla eddig, mit is jelent a bal és a jobb kéz. De a már nem olyan kezdőn is, aki már ráérzett az ízekre, már szokja  a zamatot, de vehemens, bizonyítani akar, robbanni – és ezért néha önmaga darabjaira hullik. S persze a haladón, aki máskor hakamájában fordul, pörög, esik, most viszont olykoer lendülete törik, a maga vagy partnere arány- és ütemtévesztésén.

Philippe az aikido sűrű leírását, lucskos és önfeledt transzát olvastatja velünk. Kezdővel és több danossal egyaránt.

Két óra után vulkánként tör ki a legtöbb tatamin állóból a megkönnyebbült mozgásélmény önfeledése.

Valamit talán kezdünk érteni, pedig a könyvet középen nyitotta ki (és ezt utána még két napig folytatjuk). Más így közelíteni a filozófiához, az elvekhez, a közös jelentésalkotás kimondhatatlan aktusához, harák szőrtüszőkön keresztüli találkozásához. Más, mint Goffin mester elegáns és szigorú harciasságán át szemlélődni. Arra, amit mindketten mutatnak a tanítványoknak.

Csak más-más szemszögből.
De a lényeg mindig a lényeg. A filozófiai antropológia gondolatiságával élve: a megértésnek csak körei vannak, és a kör – természetéből adódóan – bárhonnan indulhat és bárhova végződhet. De a következő állapota már sosem lesz azonos belátásokat adó. Éppúgy, mint az aikido körökre építő mozgásrendszerében.

Induljon az a kör akár egyik, akár másik megközelítés nyugvópontjáról.

Felejtsd el a technikákat. Keresd a közös jelentést. A sűrű leírást. Nélkületek nem létezik – üzeni a mester tekintete. Felejtsd el a technikákat. Az elvek számítanak. Mert a harcművészet velejét nem a rúgások és az ütések ereje adja. „Nélkületek nem létezik”.

Nem jöhet létre az aikido sűrű leírása.

Hatékonyság-para, avagy mibe akarják hajszolni az aikido-t? – 3. rész

Hatékonyság-para, avagy mibe akarják hajszolni az aikido-t? – 3. rész

Az aikido és a hatékonyság kérdéskörét boncolgató korábbi bejegyzéseinkben magával a hatékonyság-parának hívott jelenséggel foglalkoztunk, majd megpróbáltuk az aikidot az utca közegében és egy képzeletbeli ketrecharcban is elhelyezni. Előbbivel kimondva-kimondatlanul érintettük az aikido alkalmazhatóságának vonatkozásait és részben gondolatiságát. Utóbbi gondolatkísérlettel pedig azt próbáltuk alátámasztani, mennyire értelmetlen képzeletbeli vagy valóságos küzdelmek alapján összehasonlítani eltérő irányzatokat.

„Aikido. A legjobb harcművészet amivel megvédheted magad egy olyannal szemben, aki kezet akar veled fogni.”

„Megéltem azt, hogy késsel támadtak rám az utcán és meg kellett védenem magam. A vége az lett, hogy ő feküdt az utcán, és fel kellett adnia. Nem sérülést akartam neki okozni, hanem megtanítani valamire. És ez a legcsodálatosabb dolog az aikidoban.”

 /megtekintők megjegyzései egy aikidos videó alatt a Youtube-on/

Cikksorozatunk harmadik részében az önvédelem kérdésével foglalkozunk. Nem, nem minden részletre kiterjedő alapossággal, ez esetben írásunk olyan hosszúra nyúlna, hogy lelógna az internetről. Mindössze arra vállalkozunk, hogy néhány, ám igen fontos gondolatot ajánljuk azok figyelmébe, akiket foglalkoztat az önvédelem és a harcművészeti hatékonyság kérdésköre.

Te teszed hatékonnyá ott és akkor, mi máskor művészet

Bármilyen irányból is közelítünk a hatékonyság-para jelenségéhez, előbb-utóbb (inkább előbb) eljutunk a vélhetően központi kérdéshez: mennyire hatékony az aikido (vagy bármilyen más Budo harcművészet, illetve küzdősport-irányzat) az utcán? Vagy más „éles” helyzetben, ahol és amikor alkalmazni is kell az edzőteremben tanultakat?

Talán megengedhető bátorság egy lényegi válaszkísérlettel szolgálni, mely az egzakt válaszokat kedvelőknek is szolgáltat némi támpontot: minden irányzat olyan hatékony éles helyzetben, amennyire alkalmazója abban az adott szituációban az. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a hatékonyság ne lenne fejleszthető készség. Nem jelenti azt sem, hogy ha esetleg nem sikerült valódi hatékonysággal (értsd: sikeres önvédelemként) alkalmazni a tanultakat, akkor valami baj lenne azzal a rendszerrel vagy iskolával, ahová megtámadott barátunk tartozik.

A harcművészeteket gyakorlók egyéni hatékonysága alkalmazott szituációban egyáltalán nem összekeverendő az adott stílus vagy iskola abszolút módon nem mérhető hatékonyságával.

Cikksorozatunk korábbi részeiben is utaltunk arra: a hatékonyság-para mögött annak (téves előfeltevésen alapuló) igénye áll, hogy az egyes harcművészeteket valamiféle sorvezető mentén, egységes értékelő-rendszerbe lehetne integrálni. Hosszasan érveltünk ennek képtelensége mellett. Most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a jelenség másik vonatkozása az, amikor az adott iskola tanítványának személyes hatékonysága és az iskola képviselte irányzat közé, akarva-akaratlanul, de egyesek egyenlőségjelet tesznek. Mondjuk egy önvédelmi szituációban. Nem szükséges annak hosszas taglalása, hogy belássuk: minden önvédelmi szituáció más és más, mind körülményeit, mind a védekezésre kényszerülő egyéni állapotát tekintve. Mennyire van ott „fejben”. Milyen térben, hány fő részéről, hogyan történik a támadás? Alattomosan és orvul, mint a régi nindzsák tették (ahogy az aikido alapítója azt tartotta), vagy egyenesen és szemből, mint a szamurájok? A felsorolást hosszasan folytathatnánk.

Az irányzatok összehasonlításának abszurditására hívtuk fel a figyelmet az előző cikkben jelzett gondolatkísérlettel, az aikidoka és a ketrecharcos találkozásáról. Belátható, hogy egy utcai önvédelmi szituáció mindig egyedi és – reményeink szerint nem csak metaforikus értelemben – megismételhetetlen is. Hasonlóságok vannak közöttük, de a szituáció mindig különbözni fog minden más hasonló helyztettől. Természetesen a harcművészeti edzések és a küzdősportok jelentős része, így különösen az aikido is, komolyan hozzásegít ahhoz, hogy hatékonyabb legyél önmagad megvédésében, ha úgy hozza a szükség. De ez nem ugyanaz a kérdés a hatékonyság-para jelenségén belül, mint hogy mennyire lehet hatékony az aikido vagy más rendszer a sötét sikátorban, marcona alakoktól közrefogottan.

Az aikido edzéseken készségeket tanulsz és meglévő képességeid fejlődnek azért, hogy hatékony lehess. Nem csak az edzőteremben, a kihonoknak a testhasználat fejlesztésével egybekötött gyakorlásakor. Hanem hogy az aikido edzéseken tanultakat akkor is legyen esélyed alkalmazni, ha bajba kerülsz és nincs módod elszaladni – hisz’ tudod, az önvédelem első szabálya mindig az, hogy ha tudsz, fuss el! Semmi szégyellnivaló nincs benne. De ha nem tudod megtenni, akkor megpróbálod magad hatékonyan megvédeni. Aikidoval és mindazzal, ami a kezed ügyébe kerül. Ne feledd: te magad leszel hatékony annak köszönhetően, amit tanultál és amit alkalmazol. De ne dőlj be azoknak, akik szerint ez ettől kezdve összemérhető más rendszerrel, és így azok valamiféle számértékkel, egységesen jellemezhetővé válnak.

A Szent Grált nem az ütések és rúgások száma rejti

Természetesen nem azt állítjuk, mindegy mit tanulsz. Más rendszerek másra és másra helyezik a hangsúlyt. Vannak olyan megközelítések, melyekben az erőnlétnek talán még nagyobb szerep jut, vagy épp az ellenfelek közötti nagyon közeli távolságra kifejlesztett, szemtől szembeni technikákat részesítik előnyben. Van, ahol azt tanulhatod meg, hogyan szabadulj ki a földre szorításból. Máshol arra oktatnak, hogyan védd meg magad az ellenfél testének érzékeny pontjait célzó ellentámadásaiddal.

Megannyi iskola, megannyi elképzelés. Mégis, azt tanácsoljuk, érdemes megjegyezni: nincs két egyforma szituáció. Amik működnek, szigorú értelemben még csak nem is a technikák, hanem a technikák mögött álló elvek. Ez az aikidora különösen igaz: amit hatékonyan alkalmazhatsz, azok az aikido elvei. Ezekre egy „éles” helyzetben jellemzően sokkal rövidebben, nyersebben kivitelezett változatai épülnek rá az edzőtermi, formailag mind tökéletesebbé váló technikáknak. De ettől még a tény nem változik: nincs két egyforma önvédelmi szituáció. Amit megtanulhatsz, elsajátíthatsz, szellemi és testhasználati értelemben is magadévá tehetsz, azok az aikido elvei. Az azokra épülő technikák révén képes lehetsz azokat érvényre juttatni akár egy önvédelmi szituációban is. Ezért azt is mondhatjuk: az aikido edzések révén, összetett módon nőhet az önvédelmi képességed, és előmozdíthatod annak hatékonyságát. Az önmagába záródó körben az aikido előmozdítja személyes hatékonyságodat, és ennek fejlődésével – optimális esetben – együtt jár az aikido egyéni alkalmazási hatékonyságának fejlődése is. Bár sose kerüljön rá sor.

Igazán magas szinten művelve pedig az aikido abban is segíthet, hogy ne bontakozzon ki valódi konfliktus. Erről a dán buszsofőrök vélhetően már tudnának beszámolót tartani, mi ezzel a vonatkozással cikksorozatunk záró részében foglalkozunk majd.

Idei nyári edzőtáborunkat – immár hagyományos jelleggel – Stéphane Goffin (6. dan aikikai) tartotta. A senseiről úgy tartják, a működő megoldásokat kedveli az aikidoban, azaz szívesen foglalkozik az alkalmazási oldalával is kedvenc harcművészetünknek. Thai box és más küzdősportok: a mester nem csak az aikidoban ért el komoly eredményeket. Amikor az első edzésen a hatékonysággal foglalkoztunk, egy érdekes gondolatsoron ment végig. Ennek központi eleme az volt: a harcművészeti hatékonyság nem az ütésekben, a rúgásokban, könyöklésekben, rántásokban, a minél nagyobb fizikai behatás elérésében rejlik.

Hanem azokban a motívumokban, melyek az aikido rendszerét – és nyugodtan mondhatjuk, részben filozófiai hátterét is – megalapozzák. Vagyis az időzítésben, a távolságban, a test központjának használatában, és a védekező számára lehető legjobb, töredékpillanatok keresésében. Mert ezek azok a szempontok, amik alkalmazás esetén – akár egy önvédelmi szituációban is –, megszervezik az alkalmazott módon végrehajtott aikidos technikákat. De ezen is túl: ezek „uralásában” kell magas szintre eljutni ahhoz, hogy igazán hatékonyan, értőn alkalmazhassuk a tanultakat, adott körülmények között.

Amikor e sorok írója később megkérdezte a mestert, mit gondol arról, hogy sokan képtelenek elszakadni attól, hogy a harcművészeti hatékonyságot az ütésekben és a rúgásokban keressék, azt válaszolta: ez azoknak az embereknek a problémája, de nem az aikido harcművészetéé.

Mi sem tudtuk volna sem frappánsabban, pláne nem rövidebben megfogalmazni.

http://zummaikido.hu

Várunk téged is edzéseinken! Tanuljunk, gyakoroljunk aikidot, legyünk hatékonyabbak az önvédelemben!

Augusztusi edzésidőpontok: aikido a nyári szünetben

Augusztusi edzésidőpontok: aikido a nyári szünetben

Az augusztusi hónapban az aikido edzések időpontja megváltozik. Tekintettel a nyaralásokra, szabadságolásokra, a hőségre és a nyári táborra, kevesebb edzést tartunk.

Így néz ki az aikido edzések időpontja 2017. augusztusában:

Hétfő-szerda: 19.00 – 20.00

Szünet: augusztus 16-20. (nyári tábor Stéphane Goffin-nal)

Várunk téged is egész augusztusban az aikido edzéseken!

 

Aikido summer seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai)

Aikido summer seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai)

On that link you can find the registration form of the Aikido Summer Seminar with Stéphane Goffin (6. dan aikikai) at Gym of the Eötvös Károly Primary School. Adress: Vonyarcvashegy, Fő u. 84, 8314. (By the lake Balaton, Hungary.)

Date: 16 August – 20 August, 2017.

Place: Hungary, Gym of the Eötvös Károly Primary School. Adress: Vonyarcvashegy, Fő u. 84, 8314.

Price:

All seminar: 90 EUR
One day: 20 EUR

Possibility for a simple accomodation and simple full meal for 5 days: 105 EUR

The accomodation is in the Smiling Faces Youth Camp at Balatongyörök. (5 bed rooms, Smiling adress: Balatongyörök, Horgász u. 2, 8313.)

For more informations about the seminar, please send an email to gergely.csak @ gmail.com.

Timetable:

Day of arrival (16. August) : 13:00-16:30 Registration and placing the mats, 17:00-18:30 First aikido training, 19:00-20:00 Dinner

Every seminar day: 7:00-8:00 Yoga and Streching, 8:00-9:00 Breakfast, 09:30-10:30 – Weapons training (buki-waza), 10:35-12:00 – Aikido training, 13:00-14:00 Lunch, 17:00-18:30 Aikido training, 19:00-20:00 Dinner

Day of departure (20. August): 8:00-9:00 Breakfast, 09:30-10:30 – Weapons training (buki-waza), 10:35-12:00 – Aikido training, 13:00-14:00 Lunch, 13:00 – Placing the mats and departure. Please, be aware that 20th August is national holiday in Hungary.

Balatongyörök

Extra programs:

The first evening we want to invite you for a Welcome Part at the Smiling Faces Youth Camp, where some of you spends the nights. 8313 Balatongyörök, Horgász út 2.
We plan to join a street-jazz festival at Balatongyörök and have a short visit at a nearby hill where you can see all the beauties of the lake.
The last evening we offer a Farewell Party at the Camp.

What do you have to do to be there?

Please fill in the application form. The registration fee is 30 EUR what you can send to:

Name: Séllei Beatrix; IBAN account nr: HU75 1040 0872 7755 5754 5350 1012; SWIFT code: OKHBHUHB; Chips Univ Id.: 295491 (Additional Routing codes); LEI code: KFUXYFTU2LHQFQZDQG45; Adress of the bank: H-1095, Budapest, Lechner Ödön fasor 9.

X