10 hiba, amit elkövethetsz az aikidóban

10 hiba, amit elkövethetsz az aikidóban

Tisztázzuk előre a dolgokat: ezt a posztot nem azért írjuk, hogy ujjal mutogassunk bárkire, amiért hibát követ el. Mindenki követ el hibákat. Sőt, továbbmegyünk: az aikidóban (és nagyon sok más harcművészetben, művészetben, sportban, vagy egyéb emberi tevékenységben) az ember úgy fejlődik, hogy hibát követ el gyakorlás közben. Az oktatója, oktatói pedig felhívják erre a hibára a figyelmet (nekik ez a dolguk), ő pedig kijavítja saját magát. A legjobb aikidós (erről is volt már korábban szó) az, aki ugyanazt a hibát kevésszer követi el – hiszen így gyorsan fejlődik.

Nézzük, mik azok a gyakori hibák, amik rendszeresen visszatérőek az aikidóban – ha ezeket elkerülöd, gyorsan fogsz fejlődni:

1. Ha nem jársz rendszeresen

Sajnos az aikido nem az a tevékenység, mikor az ember egyszer-egyszer elmegy tollasozni a barátaival, vagy a családjával a Margit-szigetre, vagy kerti grillezést rendez a hátsó udvaron. Mert míg egy vidám tollasozásra, grillezős bulizásra a nyáron van párszor idő és mindenki jól érzi magát, addig az aikido nehezen adja magát: sok és rendszeres gyakorlásnak el kell telnie, hogy az ember élvezhesse az együtt mozgást, a flow-t, a harmóniát. A jó hír, hogy van, aki már pár hét után megérzi, miről van szó, van, akinek ez egy kicsivel több időbe kerül. Akármelyik csoportba is tartozol, a rendszeresség szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj és ez általában heti két edzést jelent. Annak, hogy felbukkanj kéthetente, háromhetente, vagy havonta egyszer, sok értelme nincsen, az még talán szintentartásra is kevés. A szerencsésebbek, sok szabadidővel rendelkezők eljárhatnak heti három, sőt, négy-öt edzésre is, de ismerünk olyan aikidókát, aki napi két-három edzésre jár – Tokióban, vagy Párizsban nem ritka jelenség.

A harcművész attól harcművész, hogy gyakorol!

Természetesen a legnagyobb hiba, ha egyszerűen feladod és nem mész edzeni!

2. Ha nem veszed komolyan, vagy túl komolyan veszed

„Attitude” – így mondják a francia mesterek. Magyarra fordítva „hozzáállást” jelent, mi a magyar kifejezést azért szeretjük, mert egyszerre jelent fejben és testben is egyfajta állapotot. Ez a

  • rugalmas,
  • ellazult,
  • de cselekvésre kész, figyelmes

állapot az, amit az aikido  – és szinten minden tanulási folyamat – megkíván. Ha stresszeled magad rajta, nehezebb, ha elröhögöd és nem figyelsz oda, szintén nehezebb lesz megtanulni. A kifejezést persze lefordíthatjuk a test nyelvére is, erről sokat szoktunk beszélni az edzésen.

Ha egy másik szituációra gondolsz: az aikido egy olyan harcművészet, ami az egész testet komolyan igénybe veszi. Ezért komolyan kell venned a bemelegítést az edzés elején és a nyújtást az edzés után! 

3. Ha bambulsz, figyelmetlen vagy

Ugyancsak a hozzáállás: „Hoppá, bocsánat!” – sokszor hallani ezt a kifejezést, amikor az ember akaratlanul hozzávágja a partnerét valakihez, vagy a falhoz. Ilyenkor csak a szerencsén és az odafigyelők lélekjelenlétén múlik, hogy történik-e sérülés az edzésen. Philippe Gouttard sihan mindig Gibbs ügynököt szokta idézni az NCIS-ből:

„Sose kérj bocsánatot! Csináld úgy, hogy ne kelljen bocsánatot kérned!”

Ha elbambulsz az edzésen, az bizony a legtöbb esetben sérüléshez vezet. A másik fajta bambulás, amikor nem figyelsz oda az oktatóra. A japánok számára alapvető, hogy egy dologra figyelnek egyszerre és az pedig az oktató, amikor bemutatja a technikát, majd a saját gyakorlásuk, amikor edzeni kell. Sok embernek az iskolában egyszerűen nem tanítják meg, hogyan koncentráljon, hogyan figyeljen és jegyezzen meg dolgokat. Az aikido ebben is segít – de csak akkor, ha valóban akarod!

4. Ha csak a vizsgákra gyúrsz, vagy kihagyod őket

A vizsgázás minden harcművészetnek a része – de nem az a cél, hogy sikeres vizsgáid legyenek, hanem, hogy aikidózz. Az aikido tipikusan önmagáért való harcművészet – nincsenek versenyek, ahol legyőzhetnél másokat, nincsenek érmek, kupák. Az egyetlen külső megerősítés a mestered dicséretén kívül, hogy levizsgázol sok ember előtt. Magyarán: az aikido célja az aikido. A vizsgák az úton csak mérföldkövek, ahol megállhatsz, visszanézhetsz, megnézheted, hogyan változik a táj, hogyan változol te, ahogy feljebb jutsz. De aztán tovább kell menni az úton.

5. Ha megállsz, vagy beszélgetsz az edzésen

Nincs ok arra az aikidóban, hogy megállj. Az aikido-mozgás olyan, mint a szív mozgása: ha megáll, meghaltál. Ha megállsz, meghaltál. Tehát törekedj arra, hogy végigmozogd az edzést, egyenletes tempóban! Ha a végére nem fáradtál el, nem zihálsz, valamit nem csináltál jól. Ugyanez igaz a beszélgetésre: arra ott van az edzés előtti idő, vagy az edzés utáni idő. A japán dojókban legtöbbször maximum a technika neve hangzik el, de senki sem beszél. Te se zavard meg vele a többieket, meg saját magadat! Legyen a nyelved végig a szájpadlásodon: ez segít a koncentrációban, légzésben és abban is, hogy nem jár a szád közben.

6. Ha akadályt gördítesz magad elé

Főleg az elején, amikor az ember a bizonytalanságaival és a saját testével küzd, nagyon nehéz az aikido. Sokak számára már az ijesztő, hogy valakit meg kell fogni, vagy meg kell ütni. Pedig ugyanezek az emberek ütöttek már le szúnyogot, vagy fogtak meg kilincset milliószor. A mozdulatokban nincs különbség, csak a szituáció más és emiatt sokan képtelenek a mozdulatot kivitelezni. A legtöbb mester elmondja az edzésen, de mi is leírjuk: az a legjobb, ha nem stresszeled magad feleslegesen, ha nem gondolkozol sokat, hanem a legegyszerűbben és a legjobb tudásod szerint mozdulsz. Ha sokkol az, hogy mozogni kell, meg kell érinteni valakit, ha félsz az egésztől, ha hagyod, hogy a belső bizonytalanságaid, félelmeid átvegyék az uralmad az agyad felett – akkor sosem tudod majd élvezni az aikidót. Bizony, az aikido sokszor agymunka, önismereti munka, türelemjáték. A legegyszerűbb módja, hogy megfigyeled azokat az érzéseket, amiket a gyakorlás okoz és megpróbálod megfejteni – akár a mestered, barátaid, szüleid, akár egy szakértő segítségével -, hogy mi miért történik benned. Az aikidóban önmagunk megfigyelése, megismerése nagyon fontos folyamat és sosem ér véget. Együtt jár – szerencsés esetben a mozgáskultúra és más képességek fejlődésével. Sokan, amikor szembesülnek saját magukkal, a saját korlátaikkal, úgy megriadnak, hogy sosem jönnek többet aikidózni. Az is egy választás, ha rácsapod az ajtót azokra a dolgokra, amiket eddig ne tudtál magadról. Az is egy választás, ha elfogadod, hogy ilyen vagy. Az is egy választás, ha megpróbálsz magadon változtatni.

7. Ha nem jársz edzőtáborba

Akárcsak a vizsgák, az edzőtáborok is fontos részei az aikidónak. Persze, ellébecolhat az ember a saját dojójában évekig anélkül, hogy más aikidósokkal gyakorolna, vagy más mestereket nézne meg – a kérdés az, hogy miért fosztanád meg magad a tudástól és az élményektől? Manapság a legtöbb aikido-dojo még Magyarországon is egyre nagyobb tudást halmoz fel, köszönhetően annak, hogy összejárnak edzőtáborozni, tudást-cserélni. Ilyenkor nem csak az edzőtábort tartó mester ad át tudást, de a különböző klubokból érkező aikidókák is megosztják egymással a tudásukat. Nem is beszélve arról, hogy újabb barátokra tehetsz szert, az edzőtábor közösségi élmény. Az idődtől és a pénztárcádtól függően számos edzőtáboron vehetsz részt – csak figyelni kell a Facebookon felbukkanó kiírásokat, szinte minden hétvégén van valami aikidós rendezvény. Érdemes a tapasztaltabbakat megkérdezni, a Youtube-on utánanézni, kinek a táborába mész el. De aki pl. Magyarországra jön edzőtábort tartani, már nagyon komoly szintet ért el az aikidóban és érdemes rá odafigyelni.

8. Ha nem figyelsz a sérülésekre, vagy éppen ellenkezőleg: ha túlparázod a sérüléseket

Megint csak a szélsőségek: ha bibis a kisujjad, mert kicsit megvágtad a kenyér vajazása közben, kösd be és gyere el edzésre. Amikor viszont úgy rácsapott valaki a karddal, hogy lila és a háromszorosára dagadt, mozgatni se tudod, irány az ügyelet és várd meg, amíg meggyógyul!

9. Ha nem segítesz a mesterednek

A dojo nem működik magától és a mester sem tud mindenre, mindenkire odafigyelni. Vedd le a válláról a terhet: segíts neki takarítani a dojót, reklámozni az edzéseit, szervezni az edzőtáborokat, adminisztrálni. Minden oktató hálás, ha legalább megosztod a Facebookon, hogy mennyire élvezted az edzést tegnap este. Mert, ugye, tudjuk jól, hogy mennyire élvezted! ;-)

10. Ha nem vágod le a körmeidet és nem mosod az edzőruhádat rendszeresen

Higiénia és biztonság. Mondanunk se kell, hogy az ékszereidet is hagyd kint az öltözőben: vagy az ékszer fog megsérülni, vagy az, aki beleakad.

7 dolog, amit még az aikido mellett tanulhatsz a dojoban

7 dolog, amit még az aikido mellett tanulhatsz a dojoban

Nemrégiben írtunk egy remek bejegyzést arról, miért ajánljuk az aikidot mindenkinek, függetlenül attól, hány éves, vagy életének egyéb területein mivel foglalkozik. Az aikido művelésének sok pozitív hozadéka van, és dojonkban ezeket mind magad is megtapasztalhatod.

Most összegyűjtöttünk néhány olyan dolgot, amit úgy nyersz és sajátítasz el az aikido gyakorlásával, hogy azokat életed más területein is tudod kamatoztatni. Persze ezek nem teljesen függetlenek attól, hogy harcművészeti edzésre jársz – mégis, képességeid és készségeid úgy fejleszti az aikido, hogy annak attól függetlenül, máshol is lesz eredménye. S végső soron ez a harcművészet, a Busido-hagyományokra épülő gyakorlás igazi célja: több, mint harci technikák magas szintű elsajátítása és önvédelmi alkalmazása.

1. Rendszeretet és fegyelmezettség:
Hangozzék bár elsőre mégoly katonásan is, szó sincs drákói szigorról vagy igazságtalan szankciókról a dojoban. Az aikido (és általában a harcművészetek protokolljai) néhány könnyen követhető szabály betartását kérik a gyakorlóktól. Ezek azonban rendet és a szó legnemesebb értelmében vett tanulási fegyelmet visznek az egyébként barátságos, befogadó légkörbe az edzéseken. A keretek, szabályok pedig azért vannak, mert kijelölik azt az “utat”, amelyen haladni kell a fejlődés érdekében, és – néhány más elképzeléssel szemben – nem az “elnyomásról” vagy a személy korlátozásáról szólnak, különösen nem az aikido dojoiban.
“A zseni átlát a káoszon”, tartja a kedves de naiv és erősen vitatható mondás, ám az igazság, ilyen megközelítéssel sem a dojoban, sem a hétköznapi életben, általában nem sokra megyünk.  Új ismereteket elsajátítani és alkalmazni, munkahelyi, magánéleti feladatokat sikeresen megoldani, csak rendszerezett, strukturált módon lehet – éppúgy, ahogy edzéseken az egyes technikákat is rendszerezett módon, részenként felépítve tanulod meg.

2. Forma és tartalom egysége:
Az aikido elvei és technikái között hihetetlen összhang, szimbiózis van. Mi is úgy tartjuk, hogy az aikido mélyebb (vagy magasabb, nézőpont kérdése) szinten nem egyszerűen technikák begyakorolt ismétlését jelenti (bár ez egyáltalán nem lebecsülendő, sem egy látványos bemutatón, sem egy önvédelmi szituációban!), hanem az aikido alapelveinek érvényre juttatását. Ugyanígy az előző pontban írt formai, rendezettséggel összefüggő kérdéseknél is ez a helyzet: a keretek a tartalomban való elmélyülést szolgálják.
Ha felütsz egy művészeti-esztétikai témájú könyvet, azt láthatod, a forma és tartalom egysége, egymáshoz való viszonyuk, a világtörténelem legnagyobb gondolkodóit is sokat foglalkoztatta. De nem kell filozófusnak lenni a kérdéshez: a dojoban tanultakkal érzékenyebbé válsz arra, hogy életed számtalan területén és szituációjában felismerd, megvan-e a fedés a tartalom és csomagolása között, ott van-e a mondanivaló a felszín alatt, összhangban cselekszik-e valaki azzal amit mond, milyen elvek és milyen motiváció mentén teszi azt amit tesz. Kénytelenek vagyunk ezt a szép szakkifejezést használni: noha szakemberré nyilván nem válsz, de nő a szociálpszichológiai érzékenységed, melyben az edzések is segítenek.

3. Koncentrálás:
A figyelem megtartásának nehézsége mindannyiunk számára ismert, életünk különböző szakaszaiban vissza-visszatérő probléma lehet. Dúskálunk az ingerekben, hajlamosak lehetünk elkalandozni “belső világunkban” is a néha kényelmetlen külvilág elől. Mégis, feladatainkat el kell látni, szerepeinkben helyt kell állni. Az aikido elsajátításával az ezekhez szükséges koncentrációs készségedet fejlesztheted.
Az aikidoról úgy tartják, a nehezebben tanulható harcművészetek közé tartozik (ez persze nem fejezhető ki semmilyen mérőszámmal), és minden gyakorlónak a dojo rendezett és felszabadult, de fegyelmezett keretei között, fókuszáltan kell figyelnie mestere tanítására. Ennek gyakorlása életed számos más vonatkozásában is hozzásegíthet figyelmed összpontosításához.

4. Türelem mások fele:
“Fáradtan érkezett az edzésre? Hiába nyújtunk minden edzés elején negyed órát, képtelen ellazítani karjait? Lassan mozog ma? Lehet hogy észre sem veszi, de blokkolja az összes technikámat?” – Ha edzésekre jársz, bizony számtalanszor fel fogsz tenni magadnak hasonló kérdéseket. Az aikido épp arra tanít, hogy a másokkal való együttműködés teremti meg a közös fejlődés alapjait, minden egyéni nehézség ellené – hiszen a következő edzésen lehet hogy épp te fogsz hasonló cipőben járni.
A türelmes ember képes várni arra, hogy az erőfeszítések megteremjék gyümölcseiket, és nem sietteti azt. Életed számos szférájában – munkahely, iskola, magánélet, hobbi – hasznodra válik az, hogy embertársaiddal való kapcsolataidban képes vagy a türelem erényének gyakorlására és beleérzőkészséged fejlesztésére. Természetesen ez sosem alárendelődést jelent. Inkább azt, hogy képes vagy mintegy “felülről” tekinteni a szituációra, amiben vagytok – például egy munkahelyi konfliktusra -, és árnyaltabban átlátni magad és mások helyzetét. Az aikido dojoban mindenkinek megvannak a maga nehézségei, ugyanúgy, ahogy neked, és nem biztos hogy mindig sikerült azokat a tatami szélén hagynia. A rendszeres edzéseken, a mozgásformák közös gyakorlása révén a türelmed oly mértékben tud fejlődni, hogy azt máshol, könnyedén tudod kamatoztatni.

5. Türelem magad fele:
Az aikidoban csak akkor fejlődsz, ha türelmes vagy magadhoz és saját határaidhoz. Megtanulod az alaplépéseket, az első alapvető technikákba kóstolsz bele, majd megtanulsz esni csuklófeszítésből, már te is tudsz picit segíteni az újaknak, és máris ott a hakamáért majd a fekete övért folytatott vizsga… Lassíts! Évek, hosszú évek eltökélt munkája szükséges mindehhez, melyben csak akkor lehetsz sikeres, ha magad és saját határaid fele is türelmes vagy. Mozgásodhoz. Erőnlétedhez. Testalkatodhoz. Ahhoz, amitől félsz a tatamin és amiben már boldog magabiztosságot érzel. Élvezd és légy türelmes, a célok akkor beérnek maguktól.
Ez a szemlélet egyáltalán nem “trendi” életvezetési tanács, hanem az aikido gyakorlásának olyan megközelítése, mely más helyzetekben is remekül funkcionál. Komfortzónád határait tudatosan és magadra odafigyelve tágítsd, kellő türelemmel pedig munkahelyi, iskolai akadályokat is jobban veszel. Az aikido elkötelezett gyakorlása olyan önismerethez segít hozzá, hogy magaddal szembeni egészséges megértésed (és nem el- vagy mellénézésed!) kellő mennyiségű türelemmel fog párosulni sok egyéb szituációban is.

6. Tisztelet a tanító, a nálad valamiben többet tudó irányába:
Az aikido mesterek hosszú évek fáradságos munkájának köszönhetik, hogy téged tanítani tudnak. Ahogy a mondás tartja: sokkal többször estek el és álltak fel, mint általában tanítványaik összessége. (Ez persze egy körülmény, ami nem minősít, pusztán a fejlődés különböző állapotaira hívja fel a figyelmet.) A legtöbb dojoban, az aikidosok közössége nemcsak edzőtársi, hanem baráti kapcsolatokat is ápol, mesterüktől pedig az aikido elvein és technikáin kívül más értékekre is pozitív mintát kaphatnak. A szorgalom, a beleadás, vagy maga a tanítani tudás képessége: mind olyan vonások, melyeket utána könnyebb megtalálni és értékelni másokban is.
Természetesen nem tekinthető mindenki tanítónak vagy mesterünknek, akikkel életünk során kapcsolatban állunk. Ám ha oktatódban nemcsak a technikai tudás birtokosát, hanem fejlődésed egyik meghatározó figuráját látod, nemcsak elsajátítasz, hanem tanulsz is tőle, akkor azt veheted észre, előbb-utóbb másoktól is tudsz valamit tanulni. Olyanoktól és azt, amire esetleg nem is gondolnál. Mindenki jó valamiben, mindenki tud akarva-akaratlanul is mutatni számodra olyat, amit “elcsenve”, te magad is gazdagabb leszel tőle. De ez csak a tisztelet megadása mellett valósulhat meg.

7. Az egyenlőség mindennek az alapja:
Mindenki különböző motivációval kezd aikidozni, de mindannyian ugyanolyan fizikai alapvonásokkal bírunk. Előbb-utóbb mindenki megtanulja és végrehajtja az ikkyo-technikát fejre érkező vágás hárítására, de picit másmilyen lesz egy kétméteres partner és egy kisebb termetű nő esetében. Mindenki szokott izzadni, fáradt lenni, lassabb lenni, talán ebédre valami hagymás is lecsúszott… Mégis, mindenki azért van ott hogy eddzen, hogy közösen fejlődjetek mesteretek iránymutatása mentén. Különbözőek vagyunk, mégis egyenlőek.
Az aikidot nem véletlenül a harmónia és a béke harcművészetének szánta alapítója. Szemléletében az egyenlőség, a másik elfogadása, emberi mivoltának legalapvetőbb tiszteletben tartása köszön vissza. Más körülményekkel a hátunk mögött, más pillanatnyi helyzetből érkezünk az edzőterembe – de a cél, és a saját humánum közössé és egyenlővé is teszi az aikidokákat. Konfliktusaink ugyan lehetnek – hiszen az aikido ezek békés rendezésére tanít -, de képesnek kell lennünk ezek megértésére. Egyet nem kell hogy értsünk mindig mindenben – de képesnek kell lennünk megértenünk a másik álláspontját. Az aikido művelése során végső soron ez az egyik mélyebb vonatkozás, melyet megismerhetünk és később életünk más területén is alkalmazhatunk. (S talán mi magunk is ezt tartjuk az egyik legfontosabb mozzanatnak, amely némiképp kiemeli más harcművészetek és a küzdősportok közül.)

Várunk téged is! Legyen az aikido hétköznapjaid része is!

Gyere edzésre és fejlődj, velünk együtt!

zummaikido.hu

8 ok, amiért a nőknek is érdemes aikidózni

8 ok, amiért a nőknek is érdemes aikidózni

Az aikido kétségtelenül a világ egyik legszuperebb módja a testedzésnek, önvédelemnek és önfejleszténsek. Mind fizikai és mind mentális értelemben. A legtöbb órán a férfiak vannak többségben, de mi a Zumm Aikido Egyesületben nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat: van, amikor a lányok aránya 50% az edzésen.

Sok nő, aki elkezd aikidózni, számos jótékony hatásról mesél nekem fizikai, lelki és mentális értelemben is. Növeli az erőt ás az állóképességet? Csökkenti a stresszt? Nyugodtabb és fókuszáltabb vagy? Tudtad, hogy „dobás és gurulás” csak rólad szól?

Szóval, ha azon gondolkozol, hogy elkezd vagy folytasd a gyakorlást, akkor itt van pár érv, hogy miért kellene elkezdened, vagy többet aikidóznod:

(tovább…)

A rendszeres sport 100+1 előnye

A rendszeres sport 100+1 előnye

Bizony, ilyen sok – kutatásokkal igazolt – előnye van a rendszeres sportnak. Akár a rendszeres aikidónak. Ha kíváncsi vagy mik ezek, olvass tovább!

1. A rendszeres testmozgás segít hatékonyabban kezelni a stresszt.
2. A rendszeres testmozgás segít a fogyásban, különösen a zsírvesztésben.
3. A rendszeres testmozgás javítja az immunrendszered működését.
4. A rendszeres testmozgás csökkenti az orvosi és más egészségügyi költségeket.
5. A rendszeres testmozgás csökkenti a szív-és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
6. A rendszeres testmozgás növeli az izomerőt.
7. A rendszeres testmozgás növeli az állóképességet.

 

(tovább…)

Hogy éld túl az első hónapokat: 7 tipp kezdő aikidósoknak

Hogy éld túl az első hónapokat: 7 tipp kezdő aikidósoknak

Amikor valaki elhatározza, hogy aikidózni kezd és mindezt felnőtt fejjel teszi, főleg ha még más küzdősportot sem űzött korábban, mindenképp bátorságra vall és nagy tiszteletet érdemel.

 

Az ilyen emberek általában kíváncsian és lelkesen állnak a dolgokhoz, mert a tatami széléről az aikido látványa nem más, mint könnyed szép mozgás, szinte tánc, ahogy a hakamák suhannak, félelmetes dobások, amik sosem fájhatnak, mert az aikidóka felpattan és újra és újra élvezi, hogy eldobják.

 

aikido edzes

 

 

Ámde… ahogy valaki beáll edzeni, hirtelen fogalma sincs, melyik keze melyik, nem bírja tüdővel, megzavarodik… amikor a dolgokkezdenek letisztulni, találkozik egy olyan támadóval, vagy támadással, ami megint összezavarja az egészet…

Ezért összeszedtünk néhány alapelvet, amelyek segítségével bárki túlélheti az első hónapokat, az első évet az aikidóban – és ez átsegítheti az esetleges buktatókon!

Légy türelmes!

Evidens, hogy az embernek két keze és két lába van, bal és jobb. Amint a kezdő aikidózni kezd, ezek a végtagok hirtelen megsokszorozódnak, kicserélődnek, nem reagálnak. Türelem! Előbb-utóbb „újra” megtanuljuk uralni és irányítani a megfelelő testrészeket. Idővel gurulni is és később esni is megtanulunk.

Tényleg! Mindnekinek sikerül – van, akinek előbb, van, akinek utóbb – de nem szabad feladni!

Kérdezz!

Ha eljutunk oda, hogy értjük, milyen technikát mutatnak be, még mindig nem jelenti azt, hogy mi magunk is rögtön meg tudjuk csinálni (lásd fent), bármennyire úgy érezzük. Ilyenkor az ember azt használja, ami leginkább megkülönbözteti valaha volt őseitől: elkezd beszélni, kérdezni. Eleinte persze nem árt a szóbeli instrukció, de törekedni kell arra, hogy a beszéd helyett a testünkkel tapasztaljuk meg a technika útját.

Figyelem! Ne a partnerünktől kérdezzünk: menjünk oda a mesterhez, hajoljunk meg és kérjük meg, hogy magyarázza el újra a technikát!

Dolgozz vele, ne ellene!

Túl nagy és erős az ellenfél? Az aikidó hatékonysága abban rejlik, hogy olyan irányba kényszerítjük az ukét, ami neki kellemetlen ezért , hogy ne fájjon, együtt működik, elgurul, vagy lehasal. Izomra lehet gyúrni, ízületre nem! (Illetve: az izület is erősödik, persze, de egy idő után akkor is feszül, ha valakinek nagyon nyúlékonyak és erősek az izületei.) Mindegy mekkora vagy, akkor is fájni fog! De ha pontosan időzítesz, együtt mozogsz, jókor gurulsz el, vagy fekszel el a technika közben, akkor nem okozhat neked fájdalmat az aikido. Amennyiben mégis úgy érzed, hogy fáj, kopogj a tatamin, vagy kopogj magadon, próbálj mozogni! Nem érdemes hősködni! Fogd fel inkább hasznos nyújtógyakorlatnak az egészet, ne harcolj a tested ellen!

Lazíts!

Izomláz? Eleinte természetes dolog, hiszen megmozgatunk olyan izmokat, amit eddig nem biztos, hogy az aikidózás előtt aktívan használtunk. Meg kell tanulni az”ellazítás művészetét” is, elfelejteni azt a természetes reakciót, hogy izomból dolgozzunk, ha nem megy, erőltessük. Mint mindenhez, ehhez is idő kell – ne add fel, menni fog!

Vizsgázz! Méresd meg magad!

Ha már sikeresen eljutottál oda, hogy felismered a gyakorlatokat, meg is tudod csinálni, előbb-utóbb a mestered vizsgáztatni szeretne. A legfontosabb dolog, hogy higgy neki, higgy magadban! Ne kezdj el kétségbe esni, ha a technikákat nem olyan szinten tudod megcsinálni, mint magasabb fokozatúak. (Nem akarunk elkeseríteni: a vizsgaelvárások mindig csak szigorodnak, tehát minden vizsgát nehéznek fogsz érezni. Ha túl könnyű lenne, unnád.)

Természetes, hogy egy kezdő tanítvány nem fog úgy gurulni, mozogni, esni, mint magasabb fokozatú társai. Nem érdemes összehasonlítanod magad másokkal! Ne feledd: az aikidóban mindig önmagadhoz mérten kell fejlődnöd.

Ne bízd el magad!

Amikor már egy ideje aikidózól, és egyre jobban mennek a dolgok, az ember óhatatlanul kezdi elbízni magát. Már nem figyel görcsösen a mozdulatokra, könnyedén dolgozik, elégedett magával, ezért, – persze önkéntelenül – szép lassan elkezd kihagyni dolgokat, (helyes állás, megfelelő hosszúságú lépés, kéztartás) Egyszerűen, mert rutinnak érzi. És ez hiba. Ilyenkor jön a hidegzuhany: ami Marcsival működött, mert ő 45 kiló és kedves, az Petivel nem megy, mert ő nehezebb erősebb magasabb, és nem hagyja magát. No kétségbeesés! No para! Az aikidó tanulás hosszú-hosszú folyamat, és minél tovább tanulod, annál inkább rájössz, hogy még mennyi mindent nem tudsz.

Járj rendszeresen!

Ez az egyik legfontosabb: a fejlődésed nem áll meg, ha folyamatosan jársz. Ki lehet hagyni edzéseket, lehet valaki beteg, költözhet el máshová, lehet új munkahelye: de járni kell ahhoz, hogy eredménye legyen. Ha fejben ott vagy, tudatosan jól akarod csinálni, figyelsz, próbálkozol, nem adod fel, és türelmes leszel önmagaddal szemben, akkor előbb utóbb meglesz az eredménye.